KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/június
• Gaál István: Griffith lázas türelmetlensége Intolerance
• Ardai Zoltán: Anzix a trafikból Higgyetek nekem!
• Koltai Ágnes: Egy eretnek műfaj Beszélgetés Gyarmathy Líviával
• Kornis Mihály: Az Apokalipszis diszkrét bája A nagy zabálás
• Márton László: „Lám a cápa szája tátva...” A cápa
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Felhőbe lépő film Nyugat-Berlin
• Zsugán István: Film, eredj, légy osztályharcos! Havanna

• Fekete Ibolya: Falfúró Filmnovella
• Grunwalsky Ferenc: Falfúró Filmnovella
• Szomjas György: Falfúró Filmnovella
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Egy asszony visszanéz
• Márton László: Szaffi
• Barna Imre: Mégis, kinek az élete?
• Hirsch Tibor: Halál egyenes adásban
• Bánlaki Viktor: Egy filmcsillag élete
• Faragó Zsuzsa: Bocsássanak meg, kérem!
• Szentgyörgyi Rita: Folyópart tangó
• Harmat György: Öt láda aranyrög
• Tóth Péter Pál: Kígyóméreg
• Gáti Péter: Katapult
• Kapecz Zsuzsa: Gyermekrablás Caracasban
• Ardai Zoltán: Kölyökbanda
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A jövő Milyennek szeretném?
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az új hullám húsz év múltán

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Föld alatt, föld felett

Hegedűs Tibor

 

Félő, kevesen fogják megnézni nálunk ezt a száraz, lényegre törő (de roppant fontos, olykor meglepő információkat közvetítő) dokumentumfilmet egy tizenhárom hónapos USA-beli bányássztrájkról, mely 1973-ban kezdődött Kentucky államban, Harlan „megyében”, a Brookside-i bányavidéken. Hiba volna az érdektelenség, részint mert a látottak kijózanítanának némelyeket abból a tévhitükből, hogy az amerikai munkásság minden rétege megfelelő (vagy magas) életszínvonalon, kulturált körülmények között él. (Ezt nem mi állapítjuk meg, hanem a helyszínen forgató Barbara Kopple és operatőre, Hart Perry. Alkotásuk egyébként Oscar-díjban részesült). E fegyveres harcnak is beillő sztrájk krónikáját a rendezőnő – feltételezésünk szerint – részben „egyenesben” filmezte, részben utólag rekonstruálta. Az utóbbi módszer használatát csak az magyarázhatja, hogy a Duke Power részvénytársaság nagyhatalmú urai, valamint a hatalmi apparátus képviselői – nevükön nevezett személyek – aligha engedték a stábot mindenütt forgatni az események idején. Talán e kényszerű felemásság miatt észlelünk olykor a tudósításban némi mesterkéltséget, betanultnak tűnő mondatokat. De azért akad bőven erőteljes, spontán jelenet is a filmben, mert végül is: mit számít, hogy az egyik sztrájkoló mikor beszél a hétdolláros órabérrel fizetett közrendőrrel. Elég, ha megtudjuk, hogy a bányászok – a sztrájk előtt – két dollárért vitték bőrüket a vásárra (s haltak meg szilikózisban), és havi százötvennel mehettek nyugdíjba. Így hatvan-hetven évesen is kénytelenek folytatni a munkát, míg a Társaság „megspórolja” a kötelező biztonsági feltételeket, és így tovább.

Amerikai filmben úgyszólván először hallunk itt a tőkések, a szakszervezeti vezetők s a fegyveres apparátus összefonódásáról, mammutprofitról, a kapitalizmus elosztási rendszeréről, az 1930-as évek határozottan marxista szellemű felidézéséről, mint ma is érvényes összehasonlítási alapról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6414