KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/június
• Gaál István: Griffith lázas türelmetlensége Intolerance
• Ardai Zoltán: Anzix a trafikból Higgyetek nekem!
• Koltai Ágnes: Egy eretnek műfaj Beszélgetés Gyarmathy Líviával
• Kornis Mihály: Az Apokalipszis diszkrét bája A nagy zabálás
• Márton László: „Lám a cápa szája tátva...” A cápa
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Felhőbe lépő film Nyugat-Berlin
• Zsugán István: Film, eredj, légy osztályharcos! Havanna

• Fekete Ibolya: Falfúró Filmnovella
• Grunwalsky Ferenc: Falfúró Filmnovella
• Szomjas György: Falfúró Filmnovella
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Egy asszony visszanéz
• Márton László: Szaffi
• Barna Imre: Mégis, kinek az élete?
• Hirsch Tibor: Halál egyenes adásban
• Bánlaki Viktor: Egy filmcsillag élete
• Faragó Zsuzsa: Bocsássanak meg, kérem!
• Szentgyörgyi Rita: Folyópart tangó
• Harmat György: Öt láda aranyrög
• Tóth Péter Pál: Kígyóméreg
• Gáti Péter: Katapult
• Kapecz Zsuzsa: Gyermekrablás Caracasban
• Ardai Zoltán: Kölyökbanda
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A jövő Milyennek szeretném?
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az új hullám húsz év múltán

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Coppola

Koltai Ágnes

 

 

Vajon elégedett lehet-e az az alkotó, aki legnagyobb művészi és anyagi sikerét annak a filmnek köszönheti, amit félkézzel, jó iparos módjára beleélés, ambíció s vágy nélkül forgatott? Ha valaki művészi dicsőségről álmodik, ám legfeljebb üzleti eredményekkel dicsekedhet (ezekkel is csupán ideig-óráig), végül megtörik. Mégis, Francis Coppola, ez a bizonyítási kényszerrel megvert olasz-amerikai rendező a filmművészet legállhatatosabb alkotója. Kudarcról kudarcra halad, hogy aztán a siker kéretlenül utolérje, amit azonnal eljátszik, – mert semmi sem érdekli jobban, mint a kockázat.

A film kaland, gyermekded játék számára, kész érte mindent eldobni. Becsületét és utolsó fillérjét is.

Coppola, aki legszívesebben Nagy Gatsby-nek vagy Hollywood legendás producerének, David O. Selznicknek („az utolsó nábobnak”) képzelte magát, a legjobb szerepet önmagára osztotta: a szeszélyes fiúcskáét, aki méregdrága játékkal szórakozik. S ha néha kizökken e szerepből, csodálkozva mered a világra, miért nem értik meg lelkéből sarjadt filmjeit?

A világpremierrel majdnem egy időben mutatják be nálunk is a Keresztapa III-at, annak az embernek újabb filmjét, aki végül sem Jay Gatsby, sem David O. Seiznick nem lett, s megmaradt – miként egy másik Scott Fitzgerald-hős – az „Édenen innen” kedvetlen mesteremberének.

Az alábbi írás részlet egy hamarosan megjelenő könyvből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4023