KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A varázsló inasa

Tardos János

Hogy, hogy nem, Karel Zémant húsz év alatt elfelejtettük. Éppen két évtizede annak ugyanis, hogy félig rajz-, félig játékfilmjét, a Némo kapitányt vetítették nálunk. S bár ez a mű akkor nyilván formai újdonságnak számított, mégsem kavarta föl a filmvilágot; sem a nézők, sem a kritikusok kedélyét.

Friss filmjére, A varázsló inasára sem emlékszünk majd húsz év múlva (már egy hét távlatából is foszladoznak az emlékképek).

Különben olybá tűnik, Zéman „lehiggadt”. Trükkök már nincsenek, illetve ami van, az többnyire átlátszó, sőt álmosító. Műfajilag rém-rajzfilmnek nevezhetnénk; meséjét tekintve gyerekfilm, ám ha rémségeit végigborzongtuk: Hitchcock-utánzat. Csak az zavar némileg, hogy ezúttal mindent előre látunk, s ez még a rémrajzoknál is jobban borzolja idegeinket.

Az még hagyján, hogy Zéman az erkölcsi tanulságban olyasmikre hívja föl a figyelmünket, mint: „télen mezítláb kóborolni rossz”, „a szerelem legyőz minden akadályt” avagy „a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött”. De oly unalmas a körítés a néha-néha felvillanó szellemes rajzokhoz, hogy valószínűleg még a gyermeknézőket is elálmosítja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7662