KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kenyér, arany, fegyver

Deli Bálint Attila

 

Gaszparov hű magához: ismét kalandfilmet forgatott. Ám, ha erény a hűség, olykor a hűtlenség gyümölcsözőbb, s a rendező easternjében épp hűtlensége az öröm. Elsősorban a két éve megismert Gaszparovhoz lett hűtlen, amikor A szökött fegyenc című gyenge bűnügyi történettel jelentkezett.

Új filmjében, műfajt váltva, nemcsak avatottan nyúl a vadnyugati filmek formanyelvéhez, de nyíltan is, s ráadásul rugalmasan építi be egy gyökeresen eltérő mítosz kereteibe. Az ellátási gondokkal küszködő, polgárháborús főváros gyermekintézetének kenyérgabonával, bankpénztárának aranytömbökkel való megsegítése, nem maga a tanulság, hanem, mint illik, csak szüzsé, melynek viszonylag jól járható dramaturgiai útvonalán a rendező mitizálásra alkalmas magatartásformákat tud bemutatni. A magányos hős rezignált és pa-tetikus változatait (a névtelen párbajhőstől a névtelen katonáig) új konvenció váltja föl: a kollektíváért vállalt kollektiv névtelenség mítosza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6735