KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szemtől szemben

Barna György

Michael Mann filmje a német klasszika kísérlete az antik hősök újrafeltámasztására egy, a Született gyilkosok utáni korszakban. Klasszikus gengszter-rendőr párviadal, nosztalgia a kétpólusú westernvilág után, amikor az amerikai társadalomnak még volt egy seriff-küldöttje a Gonosszal szemben.

Az egykor gengsztersztárként befutott Al Pacino seriff-figurája késői rendőrtípus. Bár a társadalom jelölte ki a feladatra, nem a közmegegyezéses rend iránti szenvedélye hajtja a bűnözővel, Neil McCauley-vel (Robert DeNiro) való leszámolásra. Az üldöző élete is a bűnözőtörvényen alapul: „annak, aki balhékból akar megélni, semmi olyan nem lehet az életében, amit ne tudna hátrahagyni, ha a kopók feltűnnek a sarkon” (McCauley). Kettejük párbaja magánjellegű, a helyszín, az emberek egyként díszletei, ugyanakkor tétjei az akadályversenynek, melynek csak túlélője lesz, győztese nem. A tét a visszatérés lehetősége a (lét)harcmezőről a civilizációba. A feltartóztathatatlanul szétcsúszó zsaru-feleség viszony és a nagy balhé utáni lelépéshez menyasszonyra lelt gengszter melodramatikus epizódja egészítik ki a bűnözés és bűnüldözés látványos akciójeleneteit.

A hőskori amerikai érvényesülési játszma zárójelenete az egyenlő esély, egyenlőtlen morál párviadala. A Sebhelyesarcú Al Pacino játszotta gengszterének az a végzete, hogy egyik társát lepuffantva gyerekek halálát akadályozza meg. Bukása törvényszerű, mert nem tökéletes killer, az alvilág leszámol vele. McCauley-nak is azért kell meghalnia, mert az általa vallott és idézett eszménynek nem tudott eleget tenni, „szociális érzékenysége” következtében lekési a szabadulás repülőjét, üldözője karjaiban hal meg. A mítosszal a Pulp Fiction számolt le. A célját el nem érő gengszter örökébe az elpusztíthatatlan, mert cél nélküli gyilkos lép.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=241