KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Budapesti filmemlékezet

Phoenix mozi

Molnár Gál Péter

A mozi csak filmőrültekkel működőképes.

 

Négyen segítették filmtörténeti ismereteim megalapozását. Lajtha Andor, akinek filmtörténeti óráin vendéghallgató voltam a főiskolán. Főként azonban filmkönyvei és évkönyvei serkentettek. Lajtha bácsi negyedszázadon át kiadott filmévkönyvei az államosításig kalauzolták filmtörténeti ismereteinket. Sokat köszönhetek Lazeczky Frigyesnek – a Corso mozi – ma: Pesti Színház – hajdani tulajdonosának. A Filmmúzeum igazgatójaként beültetett minden műsorra főiskolás koromban, feltéve, ha utána visszamegyek a falatnyi irodába elmesélni, amit láttam. Utóbb megértettem: a mozi-igazgató népnevelő, utókorfejlesztő, felbujtó, kulturális provokátor volt. Hálásan gondolok vissza Balogh nénire – Balogh „Tutó” Lászlónak, a Nemzeti Színház gazdasági igazgatójának mamájára –, aki a Városi Színház baloldali emeleti páholysorán volt páholynyitó. Zörögni kellett délután a vasajtón. Kinyitotta egy feketébe öltözött, fehérkötényes asszony. Besurrantam, s beültettek a hatalmas, rendszerint üres nézőtérre amerikai film-nézőbe az erkély középpáholyba. A Városi Színház a nagy filmek bemutató helyeként nem a legfrissebb készítményeket tűzte műsorára. A háború alatti nagy amerikai filmek futottak műsorán: a Casablanca, a Spencer TracyIngrid BergmanLana Turner-trióval az Ördög az emberben magyar című Dr. Jekyll és Mr. Hyde (sajnos, nem engedtek be, lévén 18 éven felülieknek fenntartott rémmese). Itt játszották Kertész Mihály/Michael Curtiz hazafias filmjét, a Yankee Doodle Dandyt James Cagney főszereplésével.

Mozgóképismereteim negyedik pallérozója Schneider Miklós volt, a Rákóczi út 68-as házban működő Phoenix mozi üzemvezetője. Utánjátszó mozi. Úgynevezett másodhetes. De régebbi filmeket adtak. Mindazt, ami a háború miatt a szövetségesek (amerikaiak, angolok, franciák) moziterméséből kényszerűen kimaradt. Szorgalmasan ültem félsötétjében. Nem sejtve, hogy hamarosan teljes sötétségbe borul negyed évszázadra a külföldi filmek forgalmazása.

Mozitörténelmi emlékhelyen voltam rendszeres potyanéző. A Phoenix mozi becses hely, akár Verecke. A még Kerepesi útnak nevezett Rákóczi úton itt tört be a mozi mindennapi szükségletként; itt vált közrendű, hétköznapi szórakozássá.

A Szövetség utca Keleti pályaudvarhoz közelebbi sarkán működött a hírhedett tivornyahely, a Wekerle mulató (Kerepesi út 70.) A Szövetség utca másik sarkán szolidabb kávéház strázsált: a Velencze Kávéház (Kerepesi út 68.) Korábban Etablissement Velencze volt a neve (1903), vagyis Velencze Mulató. Megpróbált konkurálni a Wekerle Mulatóval. Felléptetett brit vendégbohócot, de a versenyt azzal nyerte meg, amikor a kávéházi vendégeknek mozgóképeket kezdett vetíteni. Az orfeumba betör a mozgókép. Még nem váltja fel, mert még nem elég erős önállósága. A hangosfilm azután végképp legyőzhetetlen versenytárs lesz: nagyobb görlcsapatot, gazdagabb látványosságot kínál az orfeumnál. A látványosságra a mozisoknak több a pénzük. Mutatósabb díszletekkel és pompázatosabb jelmezekkel jóllakatják a közönség látványra szomjas rétegeit. A mozi színre lépése akkor történik, amikor a szó és a megzenésített szó leválik lassan az orfeumról, s önállósítja magát a kabaré deszkáin. Ungerleider és tsa. merészen otthagyja a bevételi hátteret jelentő kávéházat. Önálló moziépületet emeltet, de az képtelen fenntartani magát belépti jegyekből.

Az első vetítésen egy lovas rohant és közben lövöldözött. Esténként 6-8-szor is levetítették primitív szenzációjukat. Az élethűség fokozására egy konyhalegény szinkronizálta a képeket: vaktöltéssel lövöldözött az ajtóban. Tulajdonosok: Neumann és Ungerleider. Neumann és Ungerleider egész estés moziműsort ad. Ungerleider a Király utcából a napfényre jön. A magyar mozi- és színházipar nevezetes szórakoztatás-gyáros famíliája. A családot külön tárgyalja a filmtörténet, külön a színháztörténet. Amit a filmtörténet Ungerleidernek ír, azt Uporként olvassa a színháztörténet. Az Operával szemközti volt Dreschlert utóbb Upor kávéháznak hívták. Upor József kibérelte a Folies Caprice helyiségét. Rövid ideig színházzal próbálkozott. Fia, Tibor neves díszlettervező lett.

Rákóczi úti kávéházát hívják Velencze-Varietének is. Az eleven, tarka műsorokat fölcseréli a vetített kép. Neumann és Ungerleider a jövő pionírjai. A siker tönkreteszi a Wekerlét. (1922-ben Fővárosi Nagymozgó lesz a rosszhírű mulatóból. Azután Rialtó, Toldi mozi. A háborúban lebombázták. Sokáig üres telek, autóparkoló. Mostanság építenek rá éppenséggel házat, a telekké bombázását követő fél évszázad elmúltával.)

Ungerleider sikere kiszorítja a kávéházból a kávét. Meghonosodik benne a mozi. Phoenix mozi cégérrel. A mozisok kisebbrendűségükben filmszínháznak szólíttatják magukat. Csöngetnek. Félig elsötétedik a terem. Rejtett színes lámpák megvilágítják a széthúzódó függönyszárnyakat. Mögötte vászon. Színháznyi szüneteket tartanak. Nem csupán két vetítés között, hanem az előműsort követően is. A szünetekben a jegyszedők körbejárva illatszert pumpálnak a levegőbe. (A légkondicionálás és a dezodor feltalálása előtti idők ezek.)

A névmagyarosítási hullám levétette a Phoenix mozi elnevezést. Lett belőle a magyarosabb hangzású Tisza mozi. Majd a magánosításkor kiszenvedett.

Lehetett volna mozimúzeum a Szövetség utca sarki legrégibb pesti vetítőhelyből. Szerényebb, de hitelesebb vállalkozás Uránia Nemzeti Patyomkin-mozijánál. Kisebb kiadással beszédesebb emlékhelyként. Tanúsította volna, hogy magánkezdeményezésként, kisipari körülményekből taposott helyet magának a szórakoztatóiparban. Mostanra a mozi-történelem nyomtalanul eltűnt. Hol meséket vetítettek a gépházból, most fürdőszoba-berendezéseket árulnak, csempét, csaptelepet, vécéülőkét, húzót.

Elkenek egy könnycseppet kamaszkorom mozijáért és a magyar mozizás kamaszkoráért.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2293