KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kiskakukk

Turcsányi Sándor

 

A háború borzasztó dolog, és az benne a legszörnyűbb, hogy minduntalan belekeverednek rendes, egyszerű emberek is. Mint például az a derék finn orvlövész, akit a cudar németek odaláncolnak egy sziklához. Őszintén szólva hősünk csak annyiban tér el Prométheusztól, hogy ráadtak egy SS egyenruhát, illetve senki se marcangolja a máját, aminek az lehet az oka, hogy a világ tele van előítéletekkel, miszerint a finnek isznak, mint az állat, s egy részeges disznónak pedig még a keselyű sem kér a bizonnyal puffadt májából.

Szerintem egyébként nagyon helyes, ha egy film harcol az előítéletek ellen, mint ez, melyben az aktuális finn nagyon is rendes, sőt egyetemista: fejből idéz Dosztojevszkijt (a zenét is szereti, de ez nincs a filmben, a rádiója mindig az FM Dosztojevszkijre van állítva).

Olyan rendes csávó ez a finn orvlövész, hogy nála már csak egy lapp buckalakó asszonyka meg egy ruszki katonatiszt a rendesebb, mi meg reménykedhetünk: majd csak átaranyoskodják a nehéz napokat édeshármasban. Szó, ami szó intenzíven dolgoznak ezen a nekik rendelt bukolikában, de vajon sikerül-e?

Fesztiválfogyasztásra készült dolgozatunk eredetinek csak némi elfogultsággal nevezhető befejezése egy népszerű viccet idéz, amit én speciel egy német filmben hallottam. Doktor úr, valami van a heréimmel! Nem tudom, mi, de érzem, olyan nagyon ott vannak. Lézeres vizsgálat, manuális vizsgálat, átvilágítás. Nézze, ilyennel én még nem találkoztam a prakszisomban! Minden vizsgálat azt mutatja, hogy az egyik heréje fából, a másik fémből van, de ez lehetetlen, ilyet nem ismer az orvostudomány. Mondja, van magának gyereke? Hogyne, doktor úr! Két fiam: Pinocchio és Terminátor.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2130