KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sztrájk a gyárban

Gelencsér Gábor

En guerre – francia, 2018. Rendezte: Stéphane Brizé. Írta: Olivier Gorce és Stéphane Brizé. Kép: Eric Dumont. Zene: Bertrand Blessing. Szereplők: Vincent Lindon (Amédéo), Mélanie Rover (Mélanie), Jacques Borderie (Borderie). Gyártó: France 3 Cinema / Nord-Ouest Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 113 perc.

 

A rendező előző filmje, a szintén Vincent Lindon főszereplésével készült Mennyit ér egy ember még oldottabb hangon szólt a munkanélküliség témájáról, mint a mostani. Az eredeti cím – Háborúban – sugallatához méltó kérlelhetetlen dokudrámát látunk a dolgozók kilátástalan küzdelméről. A sztrájk menetrendjében nincs semmi új: ígéretek, aztán azok megszegése; hivatkozás a piaci nehézségekre; az állam mint taktikus közvetítő fellépése; sztrájktörők, bomlasztás, belső ellentétek; végül az indulatok elszabadulása, amelyre „jogos” válaszként léphet fel a „nyugodt” erő(szak). A film egyik döbbenetes hatása, hogy mindez a 19. század óta mit sem változott, legfeljebb globálissá vált, és a multi elleni küzdelem némi nemzeti színezetet is nyer (a francia melósok egy német tulajdonú üzem bezárása ellen tiltakoznak).

Erősebb azonban a film érzelmi hatása, amely stílusából fakad. Az eredetiekhez összetéveszthetetlenül hasonlatosak a sztrájkról szóló rekonstruált televíziós híradók – de az egész film olyan, mintha híradósok kamerája rögzítette volna. Nehéz elképzelni, hogy a szereplők előre kitalált helyzetekben előre megírt dialógusokat mondanának. Valószínűleg nem is így történt, annyira kiszámíthatatlannak hat a jelenetek dinamikája: mikor ki szólal meg, milyen irányba fordulnak az érvek, ki kivel szikrázik össze. Vagy ha mégis, akkor ez kiváló dokumentarista stílusérzékenységről tanúskodik. A szereplők közül mindenesetre csak a főhős, a munkások hangadóját alakító színész profi, a többiek a saját (vezeték)nevükön szerepelnek. A következetes stílust erősíti, hogy a történet szinte semmi helyet nem hagy a magánéleti szálnak, az összes szereplőt csak társadalmi ágensként látjuk működni. Egyedül a sztrájkvezér magánéletébe pillantunk bele – épp nagyapai örömök érik –, ám ez kizárólag szimbolikus értelemben mélyíti el karakterének súlyát: amennyire kiszámítható a sztrájk végkimenetele, annyira váratlan vezetőjének a reakciója… Végül, de nem utolsó sorban nem lehet szó nélkül elmenni amellett, mennyire hiányoznak a hasonló témájú – és erejű – hazai filmek a kortárs kínálatból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14032