KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Halálos iramban 8.

Huber Zoltán

The Fate of the Furious – amerikai, 2017. Rendezte:  F. Gary Gray. Írta: Chris MorganGary Scott Thompso. Kép: Stephen F. Windon. Zene: Brian Tyler. Szereplők:  Dwayne Johnson (Hobbs), Charlize Theron (Cipher), Scott Eastwood (Eric), Vin Diesel (Toretto). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált.

 

Hívhatjuk hetedik művészetnek és csodálhatjuk százhúsz év alatt elért magasságait, a mozi alapvetően a bennünk élő gyermeken keresztül lép kapcsolatba velünk. A sötétben fénylő, mozgásba lendülő képek csodája minden filmben közös, de ha kizárólag a tizenegy éves énünk szája marad tátva, ott vélhetően nem az intellektuális finomságokon volt a fő hangsúly. A vagány sofőrökből, csillogó karosszériákból és szögegyenes benzinfilozófiai egysorosokból gründolt Halálos iramban-franchise pontosan azért dübörög még mindig, mert a naiv kiskamasz-fantáziánkat találja célba. A Diesel-meghajtású, magas fordulatszámon pörgő széria sohasem árul zsákbamacskát, így nemcsak napjaink legjobb no-brainer kikapcsolódása, de a hagyományos akciófilmes esztétika egyik utolsó nagy mohikánja is. A mindent elviccelő vagy folyamatosan vívódó hősök, a nosztalgikus önparódiák és barokkos neo-trash idézőjelezgetések korában külön öröm az olyan maszkulin szappanoperával egyben tartott krómpornó, ami mérföldekre elkerüli agyunk legcsekélyebb igénybevételét. Hét epizód és négymilliárd dollárnyi bevétel után szerencsére már rég túl vagyunk az olyan földhözragadt dolgokon, mint a rigorózus fizikai-logikai-narratív törvényszerűségek. Csak az öröm-potenciál és a menőség-faktor számítanak, hogy minden és mindenki jól mutasson a vásznon. A sorozat nem véletlenül vonzza magához a műfaj legnagyobb neveit, amolyan össznépi gálaműsorrá varázsolva a filmet, ahol csupán annyi szabály van, hogy a kalandok után közös grillezésen kell köszönetet mondani az újonnan megtalált családért. Ahogyan Dom Toretto dörmögi: nem az számít, mi van a motorház alatt, hanem az, hogy ki ül a volánnál. Jelen esetben az autóskártya-gyűjtő, színes matchboxokat egymásnak gurító énünk taposhat a gázba és amíg ez így marad, a széles vigyor és a színtiszta komolytalanság garantált.  


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13202