KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Legendás állatok és megfigyelésük

Andorka György

Fantastic Beasts and Where to Find Them – brit, 2016. Rendezte: David Yates, Írta: J. K. Rowling. Kép: Philippe Rousselot. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Eddie Redmayne (Newt), Katherine Waterstone (Tina), Dan Fogler (Jacob), Colin Farrell (Graves), Ezra Miller (Credence), Samantha Morton (Mary Lou). Gyártó: Heyday Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 133 perc.

 

Amióta a hollywoodi filmipar folytatások helyett a heterogén univerzumokat részesíti előnyben, a 2000-es évek legnagyobb sikerű franchise-a is nehezen kerülhette el egy spin-off-szál indítását. A sorozat új inkarnációja, melyet Rowling immáron forgatókönyvírói minőségben épít tovább, ezúttal nem térbeli, csupán időutazásra hív, és az Abszol út furcsaságai helyett megelégszik a 20-as évek New York-i utcáinak a mából nézve egzotikus bájával; miközben nem távolodik el annyira az elődtől, hogy elidegenítené a törzsközönségét, egyúttal besorol a kortárs young adult filmek társadalomkritikus vonalába is.

Bár a játékidő oroszlánrészét elszabadult csodalények befogása köré épülő slapstick-poénok és vizuális gegek attrakciós füzére teszi ki, a háttérben nyomasztóan ülik meg a narratívát ennél mélyebb problematikák. Az eredeti sorozat nagyszabású, eszképista coming-of-age eposza után A Legendás állatok... közelebb kerül egy kosztümös X-Men-átirathoz, amennyiben a mágia világa már nem annyira kiválasztottak izgalmas, zárt közösségeként, mint inkább, a mutánsokhoz hasonlóan, a másság metaforájaként jelenik meg. Nem csak a varázsfauna Gerald Durelljeként fellépő, a biodiverzitást őrzését zászlóra tűző főhős szálában, de az antagonista oldaláról, ennél jóval sötétebben, az elfojtott-eltitkolt varázskészség mint könyörtelenül elszabaduló, (ön)pusztító erő motívumában is. A boszorkányüldözők társaságától az országba „regisztrálatlanul” belépő mágusok emlegetésén át a muglik és a varázslók közti háborútól való félelemig magyarázatot nem igénylő áthallások tömegével találkozunk. A világpolitikai tendenciák árnyékában mindez extrémen időszerű, a befejezés pedig épp emiatt kerül egy fokkal nyugtalanítóbb fénytörésbe: míg a filmben a pusztítás visszaforgatható, az árkok betemetődnek, a városlakók emlékeit pedig, mintha csak rossz álom lett volna, a feledés esője mossa el, a való világban nincs más hátra, mint másnap reggel is felkelni, és szembenézni a démonokkal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13011