KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hobbit: Az öt sereg csatája

Rusznyák Csaba

The Hobbit: The Battle of the Five Armies – amerikai-új-zélandi, 2014. Rendezte: Peter Jackson. Írta: Fran Walsh, Philippa Boyens, Peter Jackson, Guillermo del Toro. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Howard Shore. Szereplők: Martin Freeman (Zsákos Bilbó), Ian McKellen (Gandalf), Richard Armitage (Tölgypajzsos Thorin), Andy Serkis (Gollum). Gyártó: New Line Cinema / MGM. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 144 perc.

Tolkien könyvének monumentális filmtrilógiává dagasztása már az eddigiek alapján is erősen megkérdőjelezhető volt, de a zárlatra válik csak igazán egyértelművé a koncepció tévedése. Az öt sereg csatájára még az alapművet toldozó mellékszálakkal együtt sem jutott elég cselekmény (cirka 140 percével ez a legrövidebb Középfölde-film), így dramaturgiailag olyan, mint A jedi visszatér: az elején gyorsan feloldják az előd cliffhangereit, majd jön a végső összecsapás.

De amíg A jedi visszatérnek csak egy maroknyi szereplő útját kellett elegyengetnie a stáblistáig, addig Peter Jackson terhes (és kínos) szerelmi szállal, felszínes apa-fiú konfliktussal, a barátság és az árulás motívumaival zsonglőrködve, egy egész sereg karakterrel kénytelen foglalkozni. Néhányukra feleslegesen sok időt szán, másokat ellenben teljesen méltatlanul, röpke búcsú nélkül veszejt el a vágószoba forgatagában – még maga Bilbó és Gandalf is mellékvágányon zakatolja végig a játékidőt.

A fókusz a törpcsapat vezérén, az arany által megrészegített Thorinon van, akinek hanyatlása és őrülete jóval hangsúlyosabb és sötétebb, mint a könyvben, ez pedig kivételesen jól sül el: Bilbó helyett most ő a néző érzelmi kapcsolódási pontja a cselekményhez, megváltástörténetének beteljesülése csaknem katartikus eredménnyel jár.

Azonban a trilógia befejező része is kényszerűen meg akar felelni A Gyűrűk Ura-adaptáció monumentalitásának, és ezt a terhet még itt, a célegyenesben sem tudja levetni magáról: eluralkodik a karaktereken, a sztoriszálakon, az atmoszférán, ráadásul egy sajátosan bizarr szituációt is szül. A címbeli csata, legyen bármily grandiózus, csak homokozóbeli torzsalkodás az előd roppant csörtéihez képest – és ennek, tekintve, hogy A hobbit eredendően egy jóval lazább, kedvesebb és „kisebb” mű, mint a Gyűrűháború eposza, nem kellene problémának lennie, az említett erőlködés miatt mégis az. És Jackson ezt csakis saját magának köszönheti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12080