KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szellem a gépben

Mockler János

 

A noteszos gyilkost heveny autóbalesettel kórházba szállítják. Nekem már boldogult emlékezetű öreganyám is megmondta, csak kórházba ne kerülj, kisfiam, mert az a vég! Hiába, a régiek sokat tudtak. Mert mi történik szerencsétlen noteszossal? Nem beleesik az agya a kompjuterba? Így jár, aki nem vigyáz magára. Ám a noteszost nem kell félteni, hamar belakja a csúcstechnológiát. Szerez egy újabb telefonos füzetet, és újfent régi szenvedélyének hódol, sorra kinyírva a benne szereplő számok tulajdonosait. A géplakó mindenre képes, bekapcsolja a centrifugát, és aknavetővé alakítja a kenyérpiritet.

Végre helyben vagyunk... Mindenre képes... Mármint a fantáziátlanság. Jelen opusz érdemes jegyzői az árnyalt jellemábrázolás összes rafinált finomságát alkalmazva próbálják elérni, hogy buksi fejük pár milliméterrel a szenny pillanatnyi szintje fölé emelkedjék. Amik pedig: hősnő ifjúkorában selyemcukrot vagy tejdropszot csórt a szupermarketből, majd ivarérett időszakában mintegy a világbékéért (Trükkös Dick húzzon a...!) tüntetésképpen meztelenül feredőzött valami washingtoni szökőkútban. De a hős az igazi. Ő valami dögös vírussal megfertőzte az adóhatóság évi visszatérítési programját, mire minden hülye csak 10 centet kapott.

Hölgyeim és uraim, csak a jó Dick példája lebegjen önök előtt! Ha már nincs kigázolás, mondjanak le bátran. Például a mindenáron való mozibajárásról.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1179