KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Megszállott

Tosoki Gyula

Possessed – amerikai, 1947. Rendezte: Curtis Bernhardt. Szereplők: Joan Crawford, Van Heflin, Raymond Massey, Geraldine Brooks. Forgalmazó: Warner Home Video. 104 perc.

 

A második világháború vége felé jó néhány hollywoodi direktor (John Huston, Elia Kazan, Billy Wilder, William Wyler) a realistább és komplexebb ábrázolás felé fordult, és ezt az irányt a háború után is tartotta egy darabig. De nem csupán az élrendezők kacérkodtak a realizmussal, olyan kismesterek is csatlakoztak hozzájuk, mint Delmer Daves (Sötét átjáró), John Brahm (Hangover Square) vagy Jules Dassin (Csupasz város). Vagy éppen a német származású Curtis Bernhardt, akinek egy középkorú nő szerelmi bánattól motivált lassú megtébolyodását bemutató Megszállott című munkája minden skizomozik etalonja.

Bár a film korántsem hibátlan – kivált a ritmuszavarok rontanak az összképen –, pontos diagnózis egy tudata hasadt társadalomról, egyben izgalmas stílus- és műfajkísérlet. Bernhardt a Warner melodrámáit használta sorvezetőül, de itt-ott alakított a mintaműfajon. A pszichés tartalmak hitelesebb bemutatását célzó ábrázolásmódot választott, és a német expresszionista iskola chiaroscuróját, valamint a francia impresszionisták filmjeit idéző szubjektív plánokat egyaránt bevetette, így a melodrámák fodros-bodros miliőjét nagy adag hitelességgel töltötte fel. Emellett gondot fordított arra, hogy néhol sokkolóan valószerű pillanatokkal lepje meg a más kiállítású képekhez szokott gyanútlan nézőket: a méltán sokat idézett nyitányban minden smink nélkül mutatkozó Joan Crawford arca tökéletesen illusztrálja egy csődközeli psziché állapotát. A valóságos külsőkben játszódó néhány perc a 45 utáni realista hollywoodi mozi emblematikus jelenete.

Extrák: audiokommentár Drew Casper filmtörténésszel, dokumentumfilm a noirról.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8645