KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél – Szerkesztői válasz

Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika?

Korompai János

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Egyre növekvő csodálkozással olvastam a Filmvilág 1980/4., 5., 6. számaiban folytatólagosan közölt, a hazai játékfilmstúdiók munkásságáról számot adó, azt értékelő cikksorozatot. Az első két cikkben még bőven akadtak rokonszenvesen kritikus megjegyzések, a harmadik cikk azonban több olyan magyar filmet is megdicsért és fontosnak minősített (szerintem kritikátlanul túldicsért), amelyekről néhány hónappal korábban a Filmvilág is alaposan elmarasztaló bírálatokat közölt. Mármost a Filmvilág melyik számának higgyek? Hogy most minden megjegyzés nélkül – még a máskor bevált, a vitát tudatosító „Pro és kontra” jelzést is mellőzve – közreadják ezeket a dicshimnuszokat, ez vajon azt jelenti, hogy revideálták korábbi kritikus véleményüket, és néhány hónappal később sikerült alkotásoknak minősítik azokat a filmeket, melyeket előbb levágtak?

 

Korompai János

egyetemi hallgató, Budapest

 

 

A vitatott cikksorozattal eszünkben sincs visszavonni kritikáink bíráló megjegyzéseit: annak ellenére, hogy – amint ezt többször leszögeztük nem hisszük tévedhetetlennek kritikusainkat (szerkesztőségünket) az egyes filmek megítélésében. A cikksorozat, amint azt állandó felcímével „Számvetés és önértékelés” is jelezni kívántuk, a filmeket létrehozó alkotóműhelyek véleményét, szándékait, belső értéktudatát tükrözi; ezért szerepelt a cikkírók neve alatt funkciójuk, a filmkészítés folyamatában betöltött szerepük megjelölése is. Mindenképpen érdekesnek és tanulságosnak véljük megismerni a stúdiók vezetőinek (vezetőségének) véleményét a saját műhelyeikből kikerülő filmekről; akkor is, ha a kívülálló, kritikus szemlélő gyakran nem érthet egyet a film gyártóival. Ezért is tervezzük, hogy a későbbiekben visszatérünk az utóbbi időszak filmtermésének problémáira; ahol szükségesnek látszik, természetesen polemizálva a stúdiók egyikének-másikának önértékelésével.

 

A szerkesztőség


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7780