KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Dalol a flotta

Molnár Gál Péter

 

Nem biztos, hogy amikor 1944 áprilisában a Metropolitanben Bernstein és Jerome Robbins bemutatják Fancy Free című balettjüket, majd a belőle készült musicalt ugyanez év decemberében az Adelphi Theatre-ben (On the Town A városban), a három kimenős matróz szerelmet kergető szabadnapját elmesélve elfelejtették volna a Dalol a flottát. Az 1936-os revüfilm Irving Berlin népszerű dallamaira épül és két sztárra, akik a harmincas évek végi musical-fellendülésben nagy szerepet vállaltak: Fred Astaire és Ginger Rogers. Az elegancia, a könnyedség és a nagy tánctudás, a kedvesség megtestesítői voltak, anélkül hogy bájkolódtak volna. Eszményi partnerekként szteppelték végig a harmincas évek zenés revüfilmjeit. Rogers itt egy táncos szórakozóhelyen dolgozik, ahová betéved kimenős matróztársaival Fred Astaire.

Astaire matróznak is elegáns alakjára rákopírozódik Jack Nicholson képe, aki az Utolsó szolgálatban elítélt matrózt kísér a börtönbe egy társával, de megszánva őt, szabad estét csinálnak neki, élvezendő még egyszer az élet kínálatait. Sorba rakva ez a három matróz-szabadnap-film: a Dalol a flotta ártatlan unalomelűző táncmámorától a zeneileg, táncilag, dramaturgiailag, gondolatilag magvasabb A városbanon át a megkeseredett szemléletű az Utolsó szolgálatig: kitetszik a nézők meseigény-változása, a szelíd szamárságtól a megemelt valóságon át a dokumentarista-gyanús igazságig.

Most, amikor az 1936-os táncos filmet újravetítik a televízióban – titkos sorozatként –, megkérdezhető volna, miért nem láthattuk még mindig A városban musical 1949-es megfilmesítését Gene Kelly, Frank Sinatra és Betty Garrett főszereplésével.

De a nagymamámnak is csak a Tolnai Világlapja régi példányai voltak meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7439