KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tanú ne maradjon

Gáti Péter

 

Napjainkban a bűnözés nemzetközi tevékenységgé vált. Ezt a tényt az újsághírek mellett a krimifilmekben is szemrebbenés nélkül vesszük tudomásul, főképp, ha nyugati importról van szó. A szocialista országokban készült „bűnöző-filmek” inkább helyi jelenségeket vizsgálnak, s általában külsőségekben hasonlítanak a nyugati produkciókra. Némiképpen meglepetés ezért ez a jugoszláv krimi, amelyben a bűnözés nem ismer országhatárokat, és amely – ez a fontosabb – a műfaj szabályait pontosan betartó profi produkció.

A kasszafúrás mestereiként jegyzett nehézfiúk Bécsben lépnek akcióba. A sikeres vállalkozás után Belgrádban találkoznak újra, kipihenni a fáradalmakat és megvárni, amíg elül a „munkájuk” nyomán támadt vihar. Szorgalmas emberek, tehát otthon sem bírják a tétlenséget. Ekkor lép színre ismeretlen ismerősünk, a jugoszláv nyomozó. Céltudatos, titokzatos és marcona – versenyezhetne bármelyik külföldi kollégájával.

Milorad Laković feszes szerkezetű filmet készített. Minden szereplő, szituáció, zenei motívum a helyén van. Olyannyira, hogy a nézőnek kedve támad pontatlanságok után kutatni. Kegyetlen és elegáns bűnözők, gyönyörű nők, a fegyvert jól kezelő és agyafúrt zsaruk viszik a főszerepet. Igaz, a detektívek kicsit könnyen rátalálnak a helyes nyomra. A színes technika a műfajtól elvárt valósághűséggel adja vissza a golyó lyuggatta véres ingeket, a mérsékelten elegáns szobabelsőket, a feszült és verejtékező arcokat. Izgalmas, színvonalas kommersz-krimit láthat mind az ezeket az alkotásokat kifejezetten kedvelő, mind pedig a vetítésre csak véletlenül betérő mozilátogató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7012