KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fekete paripa

Sebők László

 

Caroll Ballard műve Lautréamont szépségről szóló aforizmájának félreértésén alapul. Filmje egy zsoké-karrier és egy hajótörés históriájának találkozása a vágóasztalon.

A hajótörés túlélői – ló és fiú – látványos természeti képek után új helyszínen, otthon, Amerikában, kemény munka árán célba érkeznek: elsőként a legjobb lovak versenyén.

A darabban egyébként minden a helyén van: az összes kaland-közhely szolid kivitelben. A film egyetlen izgalmas kérdéssel szolgál: vajon hőseink hány perc múltán nyargalnak be a boldog végbe? A választ, persze, kalandfilmről lévén szó, nem árulhatom el, azt viszont talán igen, hogy a paripa herélt lovat jelent, s ilyenformán az ökör szinonimája is lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7011