KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy szerzetes szerelme

Gáti Péter

 

Modern, filmes legenda-rekonstrukció Dorotej orvos-szerzetes 1300 körül játszódó története. Historikus és kalandos ez a film, anélkül, hogy a látszatigazságoknál és -jelenségeknél mélyebbre hatolna. Csupán a történelemkönyvek „középkor”-fejezetének illusztrációját nyújtja a nézőnek. Feltűnnek – a tanultakkal egyezően – a korszak két társadalmi osztályának reprezentánsai. Az igénytelen paraszti életet élő földesúr – hűbéreseivel, obligát várával és hervadóan szép, boldogtalan feleségével –, és a röghöz kötött, a pallosjognak kiszolgáltatott szerencsétlen jobbágy. Nem feledkezik meg a rendező az egyházról sem, fontos hangulati szerepet szán a misztikus légkörű kolostorok bemutatásának. Legendaszerűen befejezett jellemek, előre kitalálható és logikailag levezethető konfliktusok irányítják Dorotej sorsát. A füvekkel gyógyító barát a Jó inkarnációja, született humanista, és megjelenítése nem nélkülöz bizonyos krisztusi képzettársításokat sem. A szép tájakon megelevenedő üres egyházi liturgiák és világi események hol naturális ábrázolásban, hol meg légies emelkedettségben mind a sötét, nyers, de szenvedélyes középkort hivatottak dokumentálni. Az ugyancsak emberi alakot öltött ősgonosz megakadályozza a harmónia és a boldogság eliziumának eljövetelét. Mert győz a rossz, s mert – ebben a filmben – ilyen egyszerű a világ. Mindezen szellemi és rendezői igyekezet ellenére a filmnek nem sikerült hitelesen felidéznie a középkort, s épp ugyanez okból kortalan értékei sem lehetnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/06 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6418