KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem és galambok

Schreiber László

 

A film első félórájában végigpróbálhatjuk a vidámság fokozatait az értő kuncogástól az önkéntelen fölnevetésig. A helyzetek mulatságosak, a figurák még mulatságosabbak. A rendező a legkisebb erőlködés nélkül nevettet meg, és a megoldások fölényes könnyedsége, változatossága azzal kecsegtet, hogy ez még csak a kezdet. Aztán sajnos eszébe jut, hogy az élet komoly dolog, nem felelőtlen szórakozásból áll, meg hogy egyébként is, mást ígért a címben, és még mielőtt a könnyezni vágyó nézők végképp elhagynák a termet, szomorúbb és súlyosabb történések felé fordítja a kamerát. A szerelem és a családi tragédia kibontakozása és megoldása során aztán kiderül, hogy a rendező olyan ügyes filmet akart csinálni, (mint legutóbb, a Moszkva nem hisz a könnyeknek esetében), amelyben mindenki azt láthat és azt vehet komolyan, amit akar, és amit tud. Biztosan lesz, aki azt fedezi föl örömmel, hogy az elröpülő galamb visszatér párjához, mások meg azt, hogy a házasságtörésre készülő hős fölött az ogyesszai égbolt csillagai Ej, ej, Vászja! felirattá rendeződnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5705