KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Biztos halál

Nagy Zsolt

 

Leginkább a néző számára. Az ok: két óra tömény unalom, bárgyú és hevenyészve összetákolt, innen-onnan elemelt patentekből építkező zavaros történet, kiszámítható fordulatok, sematikus színészi játék, röviden: egy nagyon rossz film. Ebbe ugyan még senki sem halt bele, de az már elgondolkodtató, hogy miért kényszerül a magyar közönség ilyen filmipari hulladékok fogyasztására, milyen megfontolásból került a mozikba egy ilyen film, amely a maga egzotikus köntösbe bújtatott semmit-mondásában és hiteltelenségében szinte alulmúlhatatlan. Nem tudom, van-e nagyobb szegénységi bizonyítvány egy rendező számára annál, hogy saját nemzeti kultúráját teszi – önkéntelenül – nevetség tárgyává, mégpedig a nyugati kommerszfilm legrosszabb hagyományait szolgaian másolva, tele bosszantó anakronizmussal, minden műfaji szabályt felrúgva. A film olyan könnyedén megy át egy jeleneten belül drámából burleszkbe, musicalbe vagy akciófilmbe, ahogy a kísérőzene összeállítója minden gond nélkül elegyít ragtime-ot, jazz-rockot vagy flamenco-t. Ha az eddigiekből még nem derült volna ki: egy japán(!) filmről van szó. Történeti és szociológiai elemzésekben visszatérő megállapítás, hogy a gyors modernizációs folyamatért a szigetország nagy árat fizetett, saját nemzeti identitását és hagyományait volt kénytelen feláldozni. Ebből a kizárólagos szempontból filmünk valóban hordoz értékeket, a fenti állítást ugyanis félelmetesen igazolja.

Maga a történet egyébként a császárság és a sóguni hatalmi harcok időszakában, a múlt században játszódik, de ennek a történelmi háttérnek az ürügy voltát mi sem bizonyítja jobban, mint a géppisztolyok és a sárkányrepülők szerepeltetése, miközben halkan szól a rock... A gonosz nyugati hódító (BMX) kerékpáros testőrségével együtt lemészároltatik, de az, amit megtestesít – az idegen elemek térhódítása – markánsan ottmaradt Japán mai arculatán, nem utolsó sorban éppen az ehhez hasonló filmekben. Manapság a Nyugat védővámokkal próbál gátat vetni a távol-keleti szigetország gazdasági expanziójának, mi viszont minden esztétikai mércét félretéve, bátran importáljuk a legsilányabb kacatot is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5266