KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fiú nagy fekete kutyával

Tamás Amaryllis

 

Hannelore Unterberg történetének színhelye: a lehangoló lakótelepen élő egygyermekes család egyenterepe, valódi ingerszegény környezet, – pusztán fegyelmező és büntetést végrehajtó funkciójukban vegetáló szülőkkel, a családban hospitalizálódott gyerekkel, Ulffal. Ulfhoz egy napon hozzácsapódik egy hatalmas újfoundlandi, s ettől fogva élményei megsokszorozódnak, hiszen az untig ismert feladathelyzetek mellett a véletlen – cselekvésre késztető alkalmakat nyújt. A közös döntés és választás lehetősége (az újfoundlandi befogadása, családtaggá fogadása), az önállóság és egymás véleményének figyelembevétele, a magas követelmény és a figyelem, az egyéni bánásmód – amely a demokratikus stíluüt, mint legkívánatosabbat jellemzi – fényévekre esik Ulf szüleitől is. így hát Nepomuk, az újfoundlandi kutya – azzal, hogy biztonságérzetet, ragaszkodást áraszt, – a jó érzelmi légkört jelenti, az „otthon” pótlását.

A szülők állandó és indokolatlan korlátozásának következménye: Ulf megismerkedik Oscarral, a csavargóval, aki nem ismeri a sablonokat, viszont a vele való barátkozás tudatosságot, ötletességet, felszabadult játékkedvet igényel. Bizonytalan egzisztencia, de a szeretet és a beleélés képességének kultúráját garabonciás ösztöneiben érzi.

Ulfból talán a világban kellő „öntudattal” és biztonsággal mozgó személyiség lesz, mert egy öreg csavargó és egy kiebrudalt kutya ráébresztették, hogy ő sem másodrendű állampolgár. Szerencséje kivételes: növények, állatok nélkülivé szervezett, mérgezett levegőjű és szennyezett vizű életünk továbbra is a természet összhangjait nélkülöző, sivár élményvilágú gyermekeket nevel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5080