KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tapló télapó

Kovács Marcell

 

Szállingózó hópelyhek andalító képei után boldogan ünneplő társaságot mutat a főcímjelenet, de az idillre két percnél többet nem vesztegetve rögtön utána felbukkan az ünneprontó címszereplő. A pult végén ücsörög piros jelmezében, borostásan, vedel keserű tekintettel, azután kitántorog a ház mögé, és a kukába hány. A folytatás másfél órányi vicces nihil, önpusztítás és embergyűlölet, szüntelen káromkodás kíséretében. Torrente hollywoodi melodrámába csöppenve karácsonyozik.

Az alkoholista mikulás törpenövésű kollégájával városszéli bevásárlóközpontokban szórakoztatja a gyerekközönséget, hogy azután Szenteste, az éj leple kirámolja a széfet. A Tapló Télapó a meghitt ünnepi hangulat önkényuralma ellen lázadó gonosz komédia. A Coenek ötletéből és produceri felügyeletével készült, rendezője pedig az a Terry Zwigoff, aki az alternatív képregény ünnepelt szatírjáról, Robert Crumbról készített dokuja és a Tétova tinédzserek magyar címmel sújtott, undok tinilányokról mesélő kedves képregényadaptációja révén az amerikai független vagy függetlenszerű mozi egyik új kedvence. A vidéki Amerika iránt rajongó Coeneken és a társadalomba nem illeszkedőkkel rokonszenvező Zwigoffon most elhatalmasodik az utálkozás gyönyöre: minden figurájuk defektes, az életük kisszerű és boldogtalan. A meleg szereplő hisztérikus és agresszív, a pénzes taknyos pedig tényleg taknyos, ráadásul a félhalott nagyival él, amíg az apja sikkasztásért ül.

De a filmet nem kutyaviadalok szervezői készítették bujkáló háborús bűnösök számára: a végkifejletben – valljuk be, nem teljesen váratlanul – a tapló télapó jóságos, gondoskodó télapóvá változik. A szeretetteljes, életigenlő befejezés ellenére azonban ez egy szántszándékkal tahó, velejéig romlott darab, gyereket, húgocskát, kisunokát csak akkor vigyünk el rá, ha megnyugtató válaszokkal rendelkezünk a kipufogógázt használó öngyilkossági technikát vagy a testi szerelem és a székrekedés kapcsolatát firtató kényelmetlen kérdésekre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/01 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4796