KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szentfazék

Somogyi Marcell

 

Míg a farizeusok Krisztust csak megölték, az európaiak belőle és övéiből pojácát csináltak – írja Brunner, Hamvas Béla fordításában.

Ennek a rendkívül ötletesen magyarított című filmnek a kulcsszereplője, G (Eddie Murphy) tökéletesen reprezentálja azt a képet, ami a nyugati világban él a Vízöntő-korszak Keresztelő Szent Jánosairól. Mezítláb, kamu-indiai zsákcuccban rója a kánikulában fuldokló várost, csuklóján rózsafüzér-szerű karkötő, feje tar kopasz, reggelire kizárólag gyógyteát iszik (hajnalban), és lelkiismeret-ébresztő humanista általánosságokat hadovál minden helyzetben és minden napszakban. Mellesleg gondolatolvasó, profi bűvész és hipnotizőr. Ezt a képességét használja ki egy TV-shop csatorna, amely hasztalan igyekszik a nézőkre tukmálni „csöpp fröccs” fantázianevű bidét, Zorro-álarchoz hasonlatos szemmasszírozót és soul – túlélési készletet, amit még James Brown is kultivál. G viszont bizalmat ébreszt az emberekben, és amikor egy élő adás folyamán „belemászik” egy hivatásos rábeszélőgép előre megírt spontán monológjába – hiába kapnak először fejükhöz a csatorna médiaszakértői –, a nézők teljes gőzzel vásárolni kezdenek, G pedig tévésztár lesz.

Itt már vaskos logikai-dramaturgiai bukfencek „hányódnak” (a csupaszeretet szent ember lerombolja a stúdió díszletét, minden reklámban a vásárlás abbahagyására szólít fel – az eladási indexek viszont folyamatosan nőnek, egy ráncait elektromosan simítgató „vaslady”-t élőben rákapcsol a 220-ra). A film azért magabiztosan pereg tovább, cselekménye kisebb fordulatokkal is eltart másfél óráig, és csont nélkül hozza az összes formai ízléstelenséget, a szerelmi kibontakozás-jelenetek ezerszer látott giccsétől az érzelmes búcsú sztereotip dialógusáig. Mindenre mentség lehet a filmbeli tévécsatorna szlogenje: a magasabb tudatállapot filozófiája és az alacsony árak nonstop vásárlást eredményeznek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4443