KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Faculty - Invázium

Varró Attila

 

A texasi Robert Rodriguez eddigi életműve alapján nyugodtan nevezhetné magát Reneszánsz Rendezőnek, még monogramot sem kellene cserélnie fejkendőin: szellemi hazája antik műfajaiba lehel új életet (ranchero-filmek Peckinpah-módra, mexikói vámpír-horror tarantinósítva), biztos léptű polihisztorként eligazodva a zsánerfilmek labirintusában. A reneszánsz és a manierizmus között azonban keskenyebb a határsáv, mint Mexikó és az USA között: erre friss filmje, a Faculty a legszemléletesebb példa.

Rodriguez ezúttal a hidegháborús űrinvázió-filmet helyezte át az ohio-i Kevin Williams Gimnázium repedező falai közé, amelynek lakóit idegen lény fertőzi meg egy intergalaktikus hatalomátvétel kezdő hadmozdulataként. Paranoiás tinédzser-horrorjához az ősforrás helyett a feldolgozásokból merít: konkrét jeleneteket, képi gegeket, dialógus-részleteket emel át Carpenter Dologjából és a két Testrablók-utódból, a hézagokat pedig korai Cronenberggel és egy Alien/Lény-féle fináléval tölti ki. Remake-be szabott testrészekből álló szörnye mégis életképes - hála egyetlen kicsiny szikrának. A Faculty fülbemászói ugyanis valódi utópiát kínálnak a lepusztult középiskolának: a tétova, jellegtelen tanári kar megizmosodik, felszámolja a diák-önkényt és a rejtett drog-készleteket, kreatívabb, sőt humánusabb oktatási módszereket választ - a diákok közt megszűnnek a szigorú kaszt-határok, még a legelesettebbek is csúcsragadozóvá fejlődnek. Hiába pusztul el látványos keretek közt az anyakirálynő, a záró képsorok édenében álma megvalósulni látszik: minden diák rendi lesz, nincs több deviáns (leszbikus, anarchista, sci-fi rajongó), csak médiasztárok és futball-hősök - a (p)orosz utas módszer idegenben győzi le a humánpedagógiát...

Figyeljük együtt az eget, kétségbeesett magyar kollégák! Ha szerencsénk van, hozzánk is eljönnek a hajdani megszállók csápos leszármazottai, hogy iskoláinkban helyreálljon a rend, és július négyről szóljon az ének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4436