KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robin Hood

Fáber András

 

Az igazságtevő, szabadító, idegen uralom ellen lázadó és lazító, népmesékből az irodalomba, krónikák lapjairól a nép eszmevilágába vándorló hősök sorában Robin Hood mintegy középúton van Jeanne d’Arc és Teli Vilmos, Bánk bán és Rózsa Sándor között. A királya megbízásából hazájába rangrejtve visszaérkező, s a prédáló normannokkal erdei rablóvezérként szembeszálló szász lovag joggal vált szépirodalmi alkotások (Ben Jonson, Walter Scott, sőt Mándy Iván), illetve filmek kedvelt figurájává (ez utóbbiak közül elég, ha a Kertész Mihály-féle romantikus feldolgozásra utalunk, Erről Flynn-nel a címszerepben, vagy a Richard Lester rendezte humoros verzióra, Sean Connery emlékezetes alakításával – nem beszélve a Marian-t alakító Olivia de Havilland-ről, illetve Audrey Hepburn-ről): alakmásai szinte mindmáig fel-feltűnnek a szorongatott, megszállt, elnyomott kis népek mitológiájában, folklórjában. A szász-normann kompromisszum ehhez képest igen régen és szerencsés kimenetellel köttetett meg: az etnikai és nyelvi keveredés folytán máig meghatározó kultúra és civilizáció jött létre belőle, világméretekben meghatározó jelleggel.

A ki tudja, hányadik amerikai filmváltozatnak az ember a „Mr. Robin és a sherwood-i balhé” címet adná, annyira érződik rajta annak a közegnek a hatása, amelyben született. A címszerepet alakító színész részint a vadnyugati cowboy-klisék, részint a chicagói gengszter-figurák eszköztárából építkezik, s a kamera érzékelhető gyönyörűséggel időz reccsenő koponyacsontokon, féregrágta, megkínzott tetemeken, nyílvesszők nyomán kibuggyanó beleken. A fairy tale elegyítése a naturalizmussal azonban nem Chaucert vagy Boccacciot, de még csak nem is Pasolinit idézi, hanem a mostanság divatos akciófilmek esztétikai kánonjait. Tudtuk, hogy a nagy vándortémákat minden korstílus magához hasonlítja (Moissi frakkos Hamletjének láttán is sokan berzenkedtek), de erősen gyanítjuk, hogy Robin Hood figurája ezúttal nem az aktuális feldolgozás révén, hanem annak ellenére bizonyul továbbra is maradandónak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4162