KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szállnak a varjak

Tamás Amaryllis

 

Plohn József fotográfus ültette úgy fehér lepel háttér elé a szabadságharc életbenmaradottjait, ahogy Mihók Barna rendező-operatőr és Szirtes András (riporterként) az orenburgi „halálzónából”, a bogorodcsányi „halálbrigádból” visszatértek még nyilatkozni tudó és kívánó tagjait. Bogorodcsány, Orenburg, Tengiz szennyezett talaját, a Bisztrica fertőzött vizét, a radioaktív levegőt (Csernobil közel van) a „független szakértői bizottság” tagadja, a tények, az építkezésen elszenvedett gázmérgezés és sugárfertőzés (Tengizben kolera-és pestisfertőzés) egészségkárosító hatását, többszáz azóta elhunyt 30–40 éves fiatalember halálát pedig az Országos Munkaegészségügyi Intézmény cáfolja hivatalos jelentéseiben. A „túlélők” ma már tudják és állítják, hogy folyamatos életveszélyben dolgoztak a KGB által felügyelt, szögesdróttal körülvett lágerekben. S bár az OMÜI orvosai munkaártalomra utaló jelet „egyet sem találtak”, – ma már Tengiznek is vannak halálos áldozatai. így még súlyosabb az állami, párt-, vállalatvezetők felelőssége: nemcsak az 1974 óta tartó közöny és, elhallgatás miatt (akkor kötötték Szófiában a nemzetközi egyezményt), hanem a komoly orvosi gyógyításnak és kártérítésnek a megtagadása okán is. A nyilatkozók szerint több ezerre tehető a potenciálisan halálraítélt sugárfertőzöttek száma. Az Orenburg-ban dolgozott állampolgárok

1990 novemberében az Országgyűléshez fordultak követeléseikkel, – a Mai Nap és az Új Reflektor Magazin tényfeltáró riportokat közölt a szovjet-magyar barátság oltárán feláldozott építőkkel, valamint az elhunytak hozzátartozóival, elkészült egy könyv és ez a dokumentumfilm is. Ugyancsak 1990 novemberében a következő, – Örkény abszurd „egyperceseit” felülmúló – hirdetés jelent meg az Expressz című újságban: „Vegyépszer Rt. jó kereseti lehetőséggel keres tengizi munkára építész, gépész, villamos és műszerautomatikai műszaki ellenőröket, számítógépes programozókat valamint orosz és angol tolmácsokat. Ebben az évben végzett műszaki egyetemi diplomásokat is szívesen fogadunk. Jelentkezni szakmai önéletrajzzal a jamburgi igazgatóság műszaki osztályán: 1037 Szépvölgyi út 35. Tel.: 1-887-533. (PR640753).”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4078