KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Internet

A fiúk a MIR-en

Nyírő András

Helyszíni közvetítés az interneten – itt van immár a „valódi videó”. Számtalan kis amatőr adó indult.

 

Szól a telefon, igazi kaland, kihívás: ki az a maradi lélek, aki ezekben a modern időkben még telefonál? Seattle-ből, a világ másik feléből hív soha nem látott rokonom: most megy a Bombershoot fesztiválra. A szavaiból azt veszem ki, hogy ez valami olyasmi lehet, mint a Sziget nálunk, sok ezer ember, több tucat zenekar, nagy felfordulás. Van internetes címe az eseménynek, ha érdekel, nézzem meg. Érdekel, mert nem nagyon értem, hogy miért kellett ezért felhívnia, ő elmegy, megnézi, lát, amit lát, aztán majd meséli. Szombat éjjel van, az Internet ilyenkor szinte teljesen üres, egy pillanat alatt meg tudom nézni a Bombershoot oldalait. És itt ér a meglepetés: élő, mozgóképes közvetítés, hirdeti a felirat, és sok felkiáltójel sorakozik utána, teljes joggal. Némi vacakolás után (le kell tölteni egy másik programot) már látom is a színpadot.

Elmosódott, kockás kép, szakadozva változik, alatta a hang néha elúszik, mégis: ez van most Seattle-ben, ez az én tévém, alig lehet rajta valamit látni, de ott van valahol a rokonom is, talán a színpad előtt az egyik csápoló lehet, ha jobb volna a felvétel, akkor sem ismerném fel, mondom, soha nem láttam. De nem is ez az érdekes. Milyen nagy szó volt néhány évvel ezelőtt, amikor Budapest és New York között élő televíziós híd épült, most meg saját magamnak építem a hidat. Jó, az eredményre nem hívnék vendégeket: a fonográf száz évvel ezelőtt sokkal jobb hangot adott, mint ez a ketyere.

Itt a Real Video, a neve elé még oda kell biggyeszteni a gyengébbek kedvéért, hogy ez valódi videó. Három-négy évvel ezelőtt kezdődött a történet, akkor hangot tudtak közvetíteni, természetesen Real Audio néven. Azóta minden jobb rádióállomásnak van ilyen adása az Interneten, de ami sokkal izgalmasabb, számtalan kis amatőr adó indította el műsorát. A belépési költség elhanyagolható a hagyományos rádióéhoz képest: néhány számítógép, zeneeszköz kell, egy vonal a nagyvilági hálózathoz, és indulhat az adás. Persze ha valaki komolyan akarja venni a dolgot, akkor komoly gépekre van szükség, a hang átvitele igencsak próbára teszi a kisebb forgalomra méretezett vonalakat. De kevesen veszik komolyan, és ez a jó benne. Most azonban itt a folytatás, nem csak hangot, de mozgóképet is láthatunk. A http://www.real.com címen minden technikai részletet meg lehet tudni, és ráadásul itt megtaláljuk az összes fontos helyet, ahol érdekesebb adásokat lehet látni.

Nyomul a CNN és a többi mamut, Diana halálát követően néhány órával teljes filmösszeállításokat láthattunk az Interneten. Már az Interneten keresztül is nézhetjük a Duna TV híradóját (http://www.hu.net/dunatv/), ez Pesten talán nevetségesen hangzik, de az amerikás magyarok nagyon örülnek neki. Az új médium lehetőségeit talán még jobban mutatja a MIR űrállomás fedélzetéről levadászott tévé-adások közvetítése. A http://www.irisz.hu címen Artner Iván, a rádióhullámok mágusa élő adásokkal szórakoztatja a világ álmélkodó közönségét. Az érdekesebb felvételekből multimédia CD-t is készítettek, aki beéri a konzervvel, az megnézheti, hogy hogyan vágnak hajat az űrállomás fedélzetén (Rakéta porszívóval szedik össze a lehulló hajszálakat.)

Képek, elmosódott, álomszerű képek,

Chagall gyilkolni tudott volna ezekért a felvételekért, de aki már járt a Corvin moziban, az könnyen legyint: ugyan, ez alkalmatlan a szórakoztatásra. Valóban, a mai változatban alkalmatlan, de az események gyorsan pörögnek, egy hónapja arról írtam ezen a szent helyen, hogy aki az új képi világról delirál, az tévedésben van: az Internet a szövet, az emil, az elektronikus levél világa. Eltelt egy hónap, és most naponta megnézem, hol tartanak a fiúk ott fent, a MIR-en, belenézek a CNN híradójába és már előre rettegek, hogy mekkora telefonszámlát fog hozni a postás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1699