Mozi

A nagy dobás

Baski Sándor

The Big Short – amerikai, 2015. Rendezte: Adam McKay. Írta: Michael Lewis könyvéből Charles Rudolph. Kép: Barry Ackroyd. Zene: Nicholas Britell. Szereplők: Christian Bale (Burry), Ryan Gosling (Vennett), Steve Carell (Baum), Brad Pitt (Rickert). Gyártó: Plan B Entertainment / Regency Enterprises. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 131 perc.

A 2008-as gazdasági világválságot az elmúlt hat évben tucatnyinál is több könyv, dokumentumfilm (köztük az Oscar-díjas Bennfentesek) és legalább egy emlékezetes játékfilm (Krízispont) dolgozta fel. Még a jobban sikerült próbálkozások sem tudták azonban a legalapvetőbb problémát áthidalni, vagyis azt, hogy a nagyközönség a bonyolult pénzügyi folyamatok ismertetésekor rendszerint már fél perc után elveszti a fonalat.

A Wall Street farkasa, amely ugyan nem ezt a korszakot, hanem az előzményeket, a rendszer korruptságát és amoralitását illusztrálta, kijelölte az utat: a kulcs a star power, a humor, de legfőképp a nézőnek címzett kiszólások. A nagy dobás nyíltan reflektál arra a tényre, hogy a sötét pénzügyi machinációk azért folyhattak évtizedeken át, és folytatódhatnak továbbra is, mert a beavatatlan milliárdok nem akarnak, de nem is tudnak benézni a kulisszák mögé. A publikum figyelmét csak a sztárok és a celebek tudják lekötni, ezért a narrátor (Ryan Gosling) többször is megállítja a történetet, hogy a fontosabb fogalmakat egy-egy celebritás – például a habfürdőben pezsgőző Margot Robbie – elmagyarázhassa.

A választott nézőpont sem hagyományos: míg a kiváló Krízispont az összeomlás felelősei közül tett meg néhányat főszereplőnek, és az események súlyának megfelelően drámai hangvételt ütött meg, addig A nagy dobás még náluk is ellentmondásosabb antihősöket mozgat, és tanítva szórakoztató, provokatív stílusban mesél. A Christian Bale, Steve Carell és Gosling alakította figurák egymástól függetlenül, már a válság előtt évekkel rájönnek, hogy futóhomokra épül a rendszer, de ahelyett, hogy megkonganák a vészharangokat, jelentős összegekkel fogadnak a krízis bekövetkeztére. Cinizmusuk kétségtelen, de nem ők az igazi felelősök. Az eleddig vígjátékrendezőként ismert Adam McKay a Michael Moore-féle dokuiskolához hasonlóan publicisztikai hevülettel fogalmazza meg kissé egyoldalú vádiratát (a bankszektor mellett a kormányok felelősségéről kevés szó esik), de többek közt az Oscar-jelölés is tanúsítja, hogy célját, a téma napirenden tartását hibátlanul teljesítette.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 55-55. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12605

Cikk értékelése:

szavazat: 7 átlag: 5.86