KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/március
KRÓNIKA
• N. N.: Magyar filmhét Rómában és Triesztben

• Létay Vera: Mephisto ezredes Szabó István új filmjéről
• Zalán Vince: Hiteink lombtalanodása
• Lengyel László: Lezárult-e a per? A magyar nép nevében
• Lengyel László: Börtönbeszélgetések Háborús bűnösök – önmagukról
VIDEÓ
• Jancsó Gabriella: Gyártók, piacok, jogok Kitekintés a képmagnózás világára
• Koltai Ágnes: Képmagnózás – itthon Beszélgetés dr. Gombár Józseffel
• N. N.: A Mokép videókazetta-kínálata
• N. N.: A Pannónia Filmstúdió videó műterme
• N. N.: A televízió videókazetta-kínálata

• Deák Tamás: Antonioni és a megismerés esélyei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: A másik Amerika New York
• Koltai Ágnes: Kortársunk a háború Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tavaszi szimfónia
• Lajta Gábor: Erotikus képregény
• Schreiber László: Prognózis
• Bérczes László: Berthe
• Ardai Zoltán: Ha már egyszer megesett
• Magyar Judit: Gumi-Tarzan
• Kapecz Zsuzsa: Az önvédelem nagymestere
• Harmat György: Házibuli
• Gáti Péter: Megtorlás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Emlékezzünk játszva Szivárvány
• Breitner Miklós: Képhiba Gazdaság a tévében
• Koltai Tamás: Az eposz hitele Vaskor
• Szilágyi János: Péntek esti saláta Beszélgetés Balogh Náriával, a Televízió Ifjúsági Szerkesztőségének vezetőjével

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utazások egy régi autómobilon

Tamás Amaryllis

 

„Mi kell nekünk: szerény boldogság és kertre néző ablak... egy kedves tekintet...” – rendezi a színházban, és karul egyre messzebb ettől a minimál programtól magánéletében a negyvenes, vonzó zenei rendezőnő, Zoja Pavlovna. A középkorú asszony magánya, apró, kis hétköznapi megaláztatások, érzelmi kifosztottság, tekintélyharc áldozatául esett nagymama-unoka kapcsolat, egymás gyarmatosítása, az önzetlenség és a szeretet képességének hiánya – a magánélet kulturálatlanságára figyelmeztet ez a film is. Arra, hogy a család, a „nagy család” semmivel sem helyettesíthető „intézmény”, hogy nem lehet felszámolni az erkölcsiséget és az ésszerűséget, s hogy békességre, megértésre, a lélek eszperantó nyelvére egyre követelőbb az igény. A melankolikus történetnek azok az igazán jó pillanatai, amelyeket a főszereplő Makszakova önironikus kívülállása hitelesít. A film azonban sajnos sablont sablonnal házasít; a magányos negyvenes nagymamát az újdonsült nagypapával. A kimódolt, katarzist helyettesítő „boldog vég” ismét elmossa a valódi gondokat s a változtatni tudás igényét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5291