KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/február
• Németh G. Béla: Az egyetemesség igénye A történelem visszavétele
• Gergely András: A túlélés útjai A történelem visszavétele
• Szabad György: Levél az értékőrzésről A történelem visszavétele
• Szilágyi Ákos: Az Után hősei A történelem visszavétele
• Zsugán István: Egy azonosságzavar története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Székely Gabriella: Baleset Auschwitzban Társasutazás
• Koltai Tamás: Rejtvényezők Valaki figyel
• Reményi József Tamás: A kis naivak Fiatal értelmiség a filmvásznon
• Szántó Péter: Scarlett néne kunyhója Elfújta a szél
• Marx József: A görög szegénylegény Megalexandrosz
• Takács Ferenc: A hír és a kép Dreyfus – filmen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Fesztiválmakett Figueira da Foz
• Bikácsy Gergely: A szivarkirály meg a gyilkosok Nyon
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: A város hercege
• Koltai Ágnes: A tutaj utasai
• Dániel Ferenc: Aranyoskám
• Greskovits Béla: Remény és támasz
• Ardai Zoltán: Groteszk vadászat
• Vida János: Tienjün-hegyi történet
• Harmat György: UFO Arizonában
• Sneé Péter: Fele-barát-nőm
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Narcissus
• Vadas József: Díszletek között élünk Lakás a tévében
KÖNYV
• Almási Miklós: A mulandóság enciklopédiája
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmmúzeum programjából
• N. N.: Mozgó Képek; Filmkultúra
• N. N.: NDK-filmhét

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mamma Mia

Tüske Zsuzsanna

Mamma Mia – amerikai-brit, 2008. Rendezte: Phyllida Lloyd. Írta: Catherine Johnson. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Stig Anderson, Benny Andersson és Björn Ulvaeus. Szereplők: Meryl Streep (Donna), Colin Firth (Harry Bright), Pierce Brosnan (Sam Carmichael), Amanda Seyfried (Sophie), Stellan Skarsgard (Bill), Julie Walters (Rosie), Christine Baranski (Tanya). Gyártó: Internationale Filmproduktion Richter / Littlestar / Playtone. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 109 perc.

 

A tavalyi nyár termése, a sziruppal felöntött Hajlakk után idén egy újabb napfénytől és boldogságtól duzzadó darab örvendezteti meg az elfogult musicalrajongókat. Ezúttal nem remake-ről, hanem egy színpadi mű adaptációjáról van szó, amelynek kiváló és klasszikus alapanyaga, az ABBA-slágerekből összeállított dalcsokor többszörös fénytörésen át jutott a hagyományos koncertelőadásoktól a sikeres színházi premieren át végül a filmes debütálásig.

A történet, melyet a négy nett svéd legismertebb dalaihoz kanyarítottak, egy görög szigeten játszódik. Itt él a középkorú hoteltulajdonosnő, Donna (Meryl Streep) egyetlen lányával, Sophieval (Amanda Seyfried), aki anyja viharos fiatalkori szerelmi életének eredményeképp még sosem találkozott saját apjával. Ahogy esküvőjének napja közeledik, a lány egyre inkább szükségét érzi annak, hogy a megfelelő férfi kísérje oltárhoz, ezért három levelet ad fel a három lehetséges apa-jelöltnek és meginvitálja őket a nagy eseményre, hogy végre fény derüljön anyja titkára. Így kezdődik el a shakespeare-i jelmez flitteres verziójába öltöztetett kalamajka, hiszen a három idősödő trubadúr hamarosan a szigetre érkezik – esetünkben egy klasszikus romantikus regényhős (Colin Firth), egy északi születésű entellektüell (Stellan Skaarsgard) és persze a legnépszerűbb titkosügynök (Pierce Brosnan) daloló alteregójának személyében.

Phyllida Lloyd alkotása formai szempontból hozza az ABBA-dalok filmes kíséretéhez tapadó hagyományt, amennyiben a Muriel esküvőjéhez vagy a Priscillához hasonlóan megidézi a régi videoklipek képi világát. A musical – azon túl, hogy vakon elkötelezi magát a játékosság mellett – megpróbál felvillantani némi öniróniát is, amely a szereplőválasztásnak eleve egyenes következménye lenne: de kellő fanyarság híján a fagylalt csúnyán visszanyalt, így a végeredményben az azúrkékre izzított háttér előtt csupán egy vidám panoptikum tagjainak csetlése-botlása zajlik minden spiritusztól és humortól mentesen.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9567