KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/február
• Németh G. Béla: Az egyetemesség igénye A történelem visszavétele
• Gergely András: A túlélés útjai A történelem visszavétele
• Szabad György: Levél az értékőrzésről A történelem visszavétele
• Szilágyi Ákos: Az Után hősei A történelem visszavétele
• Zsugán István: Egy azonosságzavar története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Székely Gabriella: Baleset Auschwitzban Társasutazás
• Koltai Tamás: Rejtvényezők Valaki figyel
• Reményi József Tamás: A kis naivak Fiatal értelmiség a filmvásznon
• Szántó Péter: Scarlett néne kunyhója Elfújta a szél
• Marx József: A görög szegénylegény Megalexandrosz
• Takács Ferenc: A hír és a kép Dreyfus – filmen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Fesztiválmakett Figueira da Foz
• Bikácsy Gergely: A szivarkirály meg a gyilkosok Nyon
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: A város hercege
• Koltai Ágnes: A tutaj utasai
• Dániel Ferenc: Aranyoskám
• Greskovits Béla: Remény és támasz
• Ardai Zoltán: Groteszk vadászat
• Vida János: Tienjün-hegyi történet
• Harmat György: UFO Arizonában
• Sneé Péter: Fele-barát-nőm
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Narcissus
• Vadas József: Díszletek között élünk Lakás a tévében
KÖNYV
• Almási Miklós: A mulandóság enciklopédiája
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmmúzeum programjából
• N. N.: Mozgó Képek; Filmkultúra
• N. N.: NDK-filmhét

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Perfect Blue

Teszár Dávid

Perfect Blue – japán, 1998. Rendezte: Satoshi Kon. Írta: Yoshikazu Takeuchi regényéből Sadayuki Murai. Kép: Hisao Shirai. Zene: Masahiro Ikumi. Gyártó: Rex Entertainment. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 81 perc.

 

Amennyiben Mamoru Oshii pályakezdő munkája (Dallos) az animeguru tudományos-fantasztikus környezethez való elköteleződését jelezte, úgy Satoshi Kon a Perfect blue című debütáló mozijával demonstrálta leendő szerzői kézjegyét, amely a valós és a képzelt világ közötti határvonal elmosásában rejlett. Már a Memories című szkeccsanime forgatókönyvíróként jegyzett első epizódja (Magnetic rose) is jelezte Kon ilyen irányú érdeklődését, amely motívum azóta – a Tokiói keresztapák kivételével – valamennyi animációs filmjében központi szerepet játszott.

Jelen esetben egy színésznőnek és (akt)modellnek átigazolt, kevéssé népszerű popsztár lassanként megbomló elméjéről mesél, rejtélyes gyilkosságokkal súlyosbítva, éspedig olyan virtuóz módon, amely bízvást nevezhető ritkának az anime médiumában. Míg a Millennium actressben személyes emlékképek, a Paprikában pedig álomjelenetek keveredtek átmenet nélkül a realitás dimenziójával, a Perfect blue bonyolult narratívája a filmbéli televíziós sorozat fikciós univerzumának, továbbá hallucinációknak és álmoknak a valósággal történő egybejátszatásából áll össze, amely nagyszerűen ábrázolja a főhősnő identitásválságát (termékesített én vs. személyes én), illetve az egyre fokozódó pszichológiai terrort.

A Yoshikazu Takeuchi azonos című regénye alapján készült történetben Kon nem csupán tükröződő felületekkel, film a filmben kikacsintásokkal (lásd a „Ki maga?” nyomatékosított egysorosát) és a Paprikát előlegező doppelgänger-karakterrel mutat rá az örökösen szerepet játszó celebritás önazonosság-problémáira, hanem olyan leheletfinom megoldásokkal is, amelyek a külföldi nézők számára a nyelvi akadályok miatt elvesznek (lásd anya és lánya telefonbeszélgetését és a film zárómondatát, ahol a standard tokiói japán helyett saját dialektusát használja a főhősnő). Klasszikus woman-in-peril thrillerkeretbe helyezett, vérbő felnőtt meséje emellett masszív médiakritikát tartalmaz, felhívja a figyelmet a szórakoztatóipar roppant gépezetének méltóság- és lélekölő természetére, mellékesen pedig még az otaku-szubkultúrának is bekönyököl egy jelentőset azzal, hogy a fanatikus rajongó figuráját teszi meg a paranoia elsődleges forrásának. A tudathasadás jeleit mutató, megbízhatatlan észlelésű egykori lánybandatag történetét Kon végül racionalizálja, hogy az imponáló magabiztossággal elkészített mesterremekét újranézve a publikum megbizonyosodhasson arról, hogy a trükkös nézőpontváltásoknak köszönhetően átgondolt, kikezdhetetlen logikájú alkotással volt dolga.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9418