KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/február
• Németh G. Béla: Az egyetemesség igénye A történelem visszavétele
• Gergely András: A túlélés útjai A történelem visszavétele
• Szabad György: Levél az értékőrzésről A történelem visszavétele
• Szilágyi Ákos: Az Után hősei A történelem visszavétele
• Zsugán István: Egy azonosságzavar története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Székely Gabriella: Baleset Auschwitzban Társasutazás
• Koltai Tamás: Rejtvényezők Valaki figyel
• Reményi József Tamás: A kis naivak Fiatal értelmiség a filmvásznon
• Szántó Péter: Scarlett néne kunyhója Elfújta a szél
• Marx József: A görög szegénylegény Megalexandrosz
• Takács Ferenc: A hír és a kép Dreyfus – filmen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Fesztiválmakett Figueira da Foz
• Bikácsy Gergely: A szivarkirály meg a gyilkosok Nyon
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: A város hercege
• Koltai Ágnes: A tutaj utasai
• Dániel Ferenc: Aranyoskám
• Greskovits Béla: Remény és támasz
• Ardai Zoltán: Groteszk vadászat
• Vida János: Tienjün-hegyi történet
• Harmat György: UFO Arizonában
• Sneé Péter: Fele-barát-nőm
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Narcissus
• Vadas József: Díszletek között élünk Lakás a tévében
KÖNYV
• Almási Miklós: A mulandóság enciklopédiája
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmmúzeum programjából
• N. N.: Mozgó Képek; Filmkultúra
• N. N.: NDK-filmhét

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jazzbolondok

Ardai Zoltán

 

Ez a húszas években játszódó, zenés szovjet retro nem tartozik azon filmek közé, amelyeket huzamosabban észben lehet tartani; még csak nem is ingerlően rossz film. Valamelyest élvezhetővé az teszi, hogy „a jazzról szól”, pontosabban a tradicionális jazzben koncentrálódó életörömről, a körülményektől való titkos emberi függetlenség hangulatáról, amelyet a rendezésnek sikerül is néha felvillantania. Ennyi sikerül csupán, mert amint kiderül, hogy Karen Sahnazarov számára nem fontosak a korabeli pikareszk cselekmény valódi lehetőségei, mind mérsékeltebben találjuk mulatságosnak az ágrólszakadt „avantgarde” zenészek vidám kálváriáját a sokféle polgártárs között, Ogyesszától Moszkváig. Inkább persze: „Ogyesszától” „Moszkváig”; a filmbeli színhelyek ugyanis éppúgy nem hasonlítanak a régi Szovjetunió városaira, mint az akkori Párizsra vagy Berlinre, vagy ha tetszik, mindegyikre hasonlítanak: a húszas évek egyáltalán-Európáját mintázzák. Ezért, hogy Sahnazarov filmjében nehéz egy műfaj honosításának kísérletét üdvözölni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6257