KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/február
• Németh G. Béla: Az egyetemesség igénye A történelem visszavétele
• Gergely András: A túlélés útjai A történelem visszavétele
• Szabad György: Levél az értékőrzésről A történelem visszavétele
• Szilágyi Ákos: Az Után hősei A történelem visszavétele
• Zsugán István: Egy azonosságzavar története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Székely Gabriella: Baleset Auschwitzban Társasutazás
• Koltai Tamás: Rejtvényezők Valaki figyel
• Reményi József Tamás: A kis naivak Fiatal értelmiség a filmvásznon
• Szántó Péter: Scarlett néne kunyhója Elfújta a szél
• Marx József: A görög szegénylegény Megalexandrosz
• Takács Ferenc: A hír és a kép Dreyfus – filmen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Fesztiválmakett Figueira da Foz
• Bikácsy Gergely: A szivarkirály meg a gyilkosok Nyon
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: A város hercege
• Koltai Ágnes: A tutaj utasai
• Dániel Ferenc: Aranyoskám
• Greskovits Béla: Remény és támasz
• Ardai Zoltán: Groteszk vadászat
• Vida János: Tienjün-hegyi történet
• Harmat György: UFO Arizonában
• Sneé Péter: Fele-barát-nőm
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Narcissus
• Vadas József: Díszletek között élünk Lakás a tévében
KÖNYV
• Almási Miklós: A mulandóság enciklopédiája
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmmúzeum programjából
• N. N.: Mozgó Képek; Filmkultúra
• N. N.: NDK-filmhét

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Féktelenül

Kovács Ágnes

 

„Ne siess, kedves. A sorsod úgyis meg van írva!” – hangzik el többször is a filmben. Ez a slágerszöveg akár egy Chandler-regény hangulatába is beleillene. Igen, krimit látunk. És van is benne minden, ami krimibe kell: könnyűvérű leány, gazdag tudóspapával, frissen szabadult, mindenre elszánt gengszterek, akik autók elkötésével foglalkoznak legszívesebben. Lecsúszott, tehetségtelen tanítvány, aki reménytelenül szerelmes a professzor lányába. Természetesen vannak pozitív szereplők is: alapvetően becsületes, ám befolyásolható fiú, aki a banda markába kerül, szép, fiatal rendőrnő, aki a fiú fogadott nővére, valamint a fiatal, markáns arcú, kék szemű nyomozó. A rendőrnő és a nyomozó „véletlenül” kollégák és „véletlenül” szerelmesek egymásba. Nekik kell üldözniük a bűnözők közé keveredett rokon fiút. A jók és a rosszak, mint afféle tíz kicsi néger a film első percétől kezdve nem tudnak megszabadulni egymástól – pedig csak egy „hecc” hozza őket össze.

A cselekmény is krimibe illő: autós üldözés, nővetkőztetés a sötét erdőben, zsarolás késsel, levéllel, pénz, fekete diplomatatáska. S persze a gyilkos fegyver, amely kimerevített képen lövelli lángvörös tüzet az éppen jó útra térni készülő áldozatra... Csak az a kár, hogy a pisztoly is „véletlenül” került a gyilkos kezébe. Végül kiderül, hogy a gengszterek is amúgy véletlenül keverednek bele a gyilkosságba. Persze ezek a rosszéletűek félelmetes külsejük ellenére sem a Vörös kányafa alvilági figurái.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5710