KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/február
• Németh G. Béla: Az egyetemesség igénye A történelem visszavétele
• Gergely András: A túlélés útjai A történelem visszavétele
• Szabad György: Levél az értékőrzésről A történelem visszavétele
• Szilágyi Ákos: Az Után hősei A történelem visszavétele
• Zsugán István: Egy azonosságzavar története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Székely Gabriella: Baleset Auschwitzban Társasutazás
• Koltai Tamás: Rejtvényezők Valaki figyel
• Reményi József Tamás: A kis naivak Fiatal értelmiség a filmvásznon
• Szántó Péter: Scarlett néne kunyhója Elfújta a szél
• Marx József: A görög szegénylegény Megalexandrosz
• Takács Ferenc: A hír és a kép Dreyfus – filmen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Fesztiválmakett Figueira da Foz
• Bikácsy Gergely: A szivarkirály meg a gyilkosok Nyon
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: A város hercege
• Koltai Ágnes: A tutaj utasai
• Dániel Ferenc: Aranyoskám
• Greskovits Béla: Remény és támasz
• Ardai Zoltán: Groteszk vadászat
• Vida János: Tienjün-hegyi történet
• Harmat György: UFO Arizonában
• Sneé Péter: Fele-barát-nőm
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Narcissus
• Vadas József: Díszletek között élünk Lakás a tévében
KÖNYV
• Almási Miklós: A mulandóság enciklopédiája
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmmúzeum programjából
• N. N.: Mozgó Képek; Filmkultúra
• N. N.: NDK-filmhét

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A lelőhely

Vajda Judit

Prospect – amerikai, 2019. Rendezte és írta: Christopher Caldwell és Zeek Earl. Kép: Zeek Earl. Zene: Daniel l.K. Caldwell. Szerelők: Sophie Thatcer (Cee), Jay Duplass (Damon), Pedro Pascal (Ezra), Arthur Derenleau (Fahr). Gyártó: BRON Studios / Depth Of Field. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 100 perc.

 

Krízishelyzetben a néplélek behódolva az eszképizmusnak előszeretettel fordul a múlt vagy a jövő felé. Miközben a kilencvenes években ennek megfelelően a western műfaja élte a reneszánszát, és számtalan revizionista vadnyugati film született, addig a 2000-es, 2010-es évek a science-fiction műfaji megújításának kedveznek. Duncan Jones Holdjától kezdve a Natalie Portman főszereplésével készült Expedíción át a Claire Denis és Robert Pattinson együttműködéséből született Csillagok határán című filmig sorra érkeznek az olyan arthouse sci-fik, amelyek jellemzően kis költségvetésből valósulnak meg, nem a látványosság a céljuk (legalábbis nem a műfajtól megszokott színes-szagos értelemben), letisztultak, témájukban nem feltétlenül a jövő problémáit kutatják, játszódhatnának akár a jelenben is, és ha nem is mind kamaradarabok, jellemzően kevés szereplőt mozgatnak. Míg régen a téma tudományos része, a társadalomkritika vagy a mese volt a lényeg, addig ezek a revizionista sci-fik józanok, nem prédikálnak és a jelenben élnek.

Ebbe a sorba illeszkedik a Christopher Caldwell-Zeek Earl alkotópáros bemutatkozó nagyjátékfilmje is, amit saját korábbi kisfilmjük ihletett. A Lelőhely – eleinte legalábbis – egy apa és tinédzserlánya története, akik egy távoli holdon értékes drágakövek után kutatva rablógyilkosokba botlanak, majd a lány csakhamar egy új társsal az oldalán kénytelen menekülni, akit addig az ellenségének tekintett. Miközben az idegen hold dzsungelében az öntudatra ébredő főhősnő rájön, hogy akit jónak gondolt, nem feltétlenül az, és akit rossznak lát, cselekedhet jót is, új apafigurára lel (amit az alkotók csodás kis párhuzamokkal hangsúlyoznak). A Lelőhely egyrészt a bizalom meséje, ami lassan és elég visszafogottan csordogál ahhoz képest, hogy érzelmi dolgokra reflektál, másrészt szikár coming-of-age mozi, egészen apró katarzissal a végén.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14297