KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/február
• Németh G. Béla: Az egyetemesség igénye A történelem visszavétele
• Gergely András: A túlélés útjai A történelem visszavétele
• Szabad György: Levél az értékőrzésről A történelem visszavétele
• Szilágyi Ákos: Az Után hősei A történelem visszavétele
• Zsugán István: Egy azonosságzavar története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Székely Gabriella: Baleset Auschwitzban Társasutazás
• Koltai Tamás: Rejtvényezők Valaki figyel
• Reményi József Tamás: A kis naivak Fiatal értelmiség a filmvásznon
• Szántó Péter: Scarlett néne kunyhója Elfújta a szél
• Marx József: A görög szegénylegény Megalexandrosz
• Takács Ferenc: A hír és a kép Dreyfus – filmen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Fesztiválmakett Figueira da Foz
• Bikácsy Gergely: A szivarkirály meg a gyilkosok Nyon
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: A város hercege
• Koltai Ágnes: A tutaj utasai
• Dániel Ferenc: Aranyoskám
• Greskovits Béla: Remény és támasz
• Ardai Zoltán: Groteszk vadászat
• Vida János: Tienjün-hegyi történet
• Harmat György: UFO Arizonában
• Sneé Péter: Fele-barát-nőm
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Narcissus
• Vadas József: Díszletek között élünk Lakás a tévében
KÖNYV
• Almási Miklós: A mulandóság enciklopédiája
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmmúzeum programjából
• N. N.: Mozgó Képek; Filmkultúra
• N. N.: NDK-filmhét

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Aranjuezi szép napok

Kolozsi László

Les beaux jours d’Aranjuez – francia-német, 2016. Rendezte: Wim Wenders. Írta: Peter Handke és Wim Wenders. Kép: Benoît Debie. Zene: Nick Cave. Szereplők: Reda Kateb (Férfi), Sophie Semin (Nő), Jens Harzer (Író). Gyártó: Neue Road Movies / Alfama Films / Leopardo Filmes. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 97 perc.

 

Sławomir Mrożek egyik szkeccsében füstös éjszakai lokálban töpreng azon a Neves Rendező, hogyan lehetne megfilmesíteni Kant Gyakorlati ész kritikája című munkáját. Tovább is léphetünk ezen a kérdésen: hogyan adaptálható Rilke Duinói negyedik elégiája, egyáltalán egy filozófia költemény, egy esszé, egy szabadvers. Wim Wenders erre irányuló – szögezzük le: kudarcos, ám nem érdemek nélkül való – vállalkozása az Aranjuezi szép napok. Wenders és Peter Handke osztrák író (aki túl van már fénykorán, messze pazar A kapus félelme tizenegyesnél című írásától) korábbi közös munkája, a Berlin fölött az ég is, ha újranézzük és jobban figyelünk, hasonlóképpen küzdelem a prózában elmondhatatlan tartalmak, a filmre aligha vihető eszmék megjelenítéséért – vagyis filmes költemény.

Csakhogy míg a Berlin-film ékesszóló, rafinált és magával ragadó, az aranjuezi utód lapos és unalmas. Minden szép momentuma és verssora ellenére. Az unásig játszott Lou Reed dal – Perfect Day – közben Párizst látjuk, a kihalt utcákat: mintha egy apokalipszis az élet minden nyomát kipusztította volna. A Champs Élysées-ről kanyarodik el a kamera a város utcára, majd egy vidéki házba, annak szobáiba. Az egyik üres szobában az ihlettel küzdő író ül, írógépe és tabletje előtt, hogy leírja műve és a film első mondatát: „És megint egy nyár…” Ekkor jelenik meg, a képzelete szülte, de mégis valóságos pár, akik nem tudni szerelmesek-e, milyen kapcsolatban állnak egymással, de a szerelemről, az érzésekről vallanak, ahogy az író írja, egy teljesen időn kívül térben. Párbeszédük – melynek első részében a nő viszi a prímet – szól első szerelmekről, egy hintán átélt misztikus élményről, egy sóbányában lebonyolódott randiról, a nebántsvirágról, majd az aranjuezi kastélyokról is, mintha keveréke lenne Roland Barthes szerelemről szóló traktatusának, egy Rilke poémának, Nádas Péter Az égi és a földi szerelemről szóló esszéjének, meg egy olasz misztikus vallomásának. Érthetetlensége és követhetetlensége okán lenyűgöző olykor. Vannak csodaszép sorai (mint a „hóréteg a deszkapadló alatt”-kezdetű), de ezek nem érnek fel a Midőn gyermek volt a gyermek… kezdetű Handke vershez, ami a Berlin fölött az égben hangzik el. Sajnos a pár körül mozgó kamera, az állandó kör-svenkek miatt érezni csak a szédület-érzést, nem azért, mert oly költőiek a verssorok és a képek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13074