KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/január
• Zsugán István: Megalakult a Magyar Filmintézet Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Nemeskürty István: A Magyar Filmintézet
• Bikácsy Gergely: Zárt tárgyalás Őszi almanach
• Lukácsy Sándor: A becsület foglya Szirmok, virágok, koszorúk
• Pörös Géza: Eszmék és lelkek csatája Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Koltai Tamás: Spanyol anziksz Yerma
• Fáber András: A Vadember moziba megy Filmerotika
• Szilágyi Ákos: Kis magyar filmszexológia Filmerotika
• Balassa Péter: A látás elrablása Töredékek
• Bikácsy Gergely: Truffaut titkai
• N. N.: François Truffaut filmjei
AZ ÉN FILMEM
• Kardos Ferenc: A szabadság illúziója Négyszáz csapás
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Még és már Mannheim
FORGATÓKÖNYV
• Sára Sándor: Fúga Részletek egy forgatókönyvből
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Lady Chatterly szeretője
• Szkárosi Endre: 1922
• Bérczes László: Magányos farkas
• Szemadám György: A király és a madár
• Hegyi Gyula: Az istenek a fejükre estek
• Harmat György: Farkasok ideje
• Sneé Péter: Találkozás az árnyakkal
• Boros József: A férfiakalnd elmarad
• Ardai Zoltán: Az egyiptomi utas
• Gáti Péter: Defekt
• Barna Imre: Ki kém, ki nem kém
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Felnőtt-mese Különös házasság
POSTA
• Horváth Edit: Radnóti- és Babits-emlékműsor
• Csoma Béla: A MOKÉP Műsorpolitikai osztályvezetőinek válasza
• Tóth Béla: A MOKÉP Műsorpolitikai osztályvezetőinek válasza
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az Év Játéka

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hook

Békés Pál

Az angolszász világban nem lehet felnőni a Peter Pan nélkül. Igaz, vele sem, mert a népszerű tündérmese főhősének éppen ez a megkülönböztető jegye: nem tud (?), nem hajlandó (?) felnőni. A szabad szellemek könnyedségével röpülni is képes kiskamasz talpas gyermekhad vezéreként vívja végeérhetetlen küzdelmét a gonosz Kampó kapitánnyal és kalózaival Seholsincsországban. Aki nem jártas Peter Pan történetében, az a Hook utalásrendszerében sem igen ismerheti ki magát. Márpedig ez vár a magyar nézők többségére – az angol tündérmesék világa Közép-Európából nézvést Seholsincsország. Ám jöjjön egy magyar motívum: „És mégis”. A Hook „átjön”.

A munkamániákus ingatlanügynök szellemtelen és játéktalan életébe elemi erővel tör be a varázslat, amikor Kampó kapitány, az örök gonosz elrabolja gyerekeit. A tisztes családapa Seholsincsországig rohan fia-lánya után. Kampó, a kaján kujon úgy tudja, a hízásnak indult atya valójában Peter Pan, akivel megtörtént az elképzelhetetlen: felnőtt. A racionális ingatlanügynök nem emlékszik semmire, a kéjenc Kampó azonban teszi a dolgát: folytatni szeretné az örök harcot, s rádörren ellenfelére: „Vond elő híres fegyvered, Peter Pan!” – „Hát jó” – felel az ingatlanügynök, és előrántja csekkfüzetét. – „Mennyi?” – A válasz csattanós: a csekkfüzetet átlövik. Seholsincsország nem eladó. Teheti: sehol sincs.

Igazi szívhúrokat pendítő mesefilm a Hook. A Csilicsala csodáit világra képzelő, tündér-ügyekben jártas Török Sándor szavaival „egészen kis gyermekeknek és egészen nagy felnőtteknek” szól.

A pohos Peter a kalózok fogságában megtanul kesztyűbe dudálni. Majd hosszú és kínos tanulás után: repülni. Csak emlékeznie kell. Arra, hogy valaha tudott. Hogy valóban ő volt Peter Pan. Hogy mélyen odabent, a csekkek és árfolyamok és ingatlanok és hordozható URH-telefonok rétegei alatt ott él a győzhetetlen kiskamasz. Akivel megtörtént a jóvátehetetlen katasztrófa: felnőtt. És elfeledett mindent – elfeledett repülni. Mint mi valahányan. A rohadt életbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=458