KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/január
• Zsugán István: Megalakult a Magyar Filmintézet Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Nemeskürty István: A Magyar Filmintézet
• Bikácsy Gergely: Zárt tárgyalás Őszi almanach
• Lukácsy Sándor: A becsület foglya Szirmok, virágok, koszorúk
• Pörös Géza: Eszmék és lelkek csatája Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Koltai Tamás: Spanyol anziksz Yerma
• Fáber András: A Vadember moziba megy Filmerotika
• Szilágyi Ákos: Kis magyar filmszexológia Filmerotika
• Balassa Péter: A látás elrablása Töredékek
• Bikácsy Gergely: Truffaut titkai
• N. N.: François Truffaut filmjei
AZ ÉN FILMEM
• Kardos Ferenc: A szabadság illúziója Négyszáz csapás
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Még és már Mannheim
FORGATÓKÖNYV
• Sára Sándor: Fúga Részletek egy forgatókönyvből
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Lady Chatterly szeretője
• Szkárosi Endre: 1922
• Bérczes László: Magányos farkas
• Szemadám György: A király és a madár
• Hegyi Gyula: Az istenek a fejükre estek
• Harmat György: Farkasok ideje
• Sneé Péter: Találkozás az árnyakkal
• Boros József: A férfiakalnd elmarad
• Ardai Zoltán: Az egyiptomi utas
• Gáti Péter: Defekt
• Barna Imre: Ki kém, ki nem kém
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Felnőtt-mese Különös házasság
POSTA
• Horváth Edit: Radnóti- és Babits-emlékműsor
• Csoma Béla: A MOKÉP Műsorpolitikai osztályvezetőinek válasza
• Tóth Béla: A MOKÉP Műsorpolitikai osztályvezetőinek válasza
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az Év Játéka

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mocskos zsaru

Nevelős Zoltán

Bad Lieutenant: Port of Call New Orleans – amerikai, 2009. Rendezte: Werner Herzog. Írta: William M. Finkelstein, Victor Argo, Paul Calderon, Abel Ferrara, Zoë Lund. Kép: Peter Zeitlinger. Zene: Mark Isham. Szereplők: Nicolas Cage (McDonagh), Val Kilmer (Pruit), Eva Mendes (Frankie), Jennifer Coolidge (Genevieve), Brad Dourif (Schoenholtz). Gyártó: Nu Image / Polsky / Saturn. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 121 perc.

A Katrina hurrikán pusztítása utáni New Orleans kopott eleganciájából bőven meríti a helyi színeket Werner Herzog újabb különös vállalkozása, mely Abel Ferrara 1992-es Mocskos zsaru című kultuszfilmjének főbb motívumait dolgozza át egy könnyebben fogyasztható, de nem kevésbé zavarba ejtő produkcióvá, melynek elsősorban az adott publicitást, a két rendező milyen szalonképtelen módon nyilatkozott egymásról.

Harvey Keitel New York-i zsarujához hasonlóan Nicolas Cage gyilkossági nyomozója is drogfüggő, úszik a szerencsejáték-adósságban, módszereiben pedig teljesen gátlástalan, lop (főként drogot), hazudik (szemrebbenés nélkül) és ha úgy hozza a helyzet, fiatal lányokat erőszakol meg vagy idős hölgyeket terrorizál hatalmas pisztolyával. Noha játékában Keitel mélyebbre volt képes lemenni, Cage alakítása is emlékezetes, noha másképp (és másképp, mint a hasonló témájú Las Vegas, végállomásban). A figura hátfájása miatt úgy mozog, mint egy robot; kidüllett szemeit forgatva, fejközéptől hátrafésült hajával olyan, mint egy óriásra nőtt csótány: Cage pont ugyanolyan lendülettel túljátssza a szerepét, mint ahogy a tévékrimik világából érkezett William Finkelstein is végletesen szemérmetlen happyendbe fordítja az addig totális összeomlás felé ívelő cselekményt. A film szereplői is csak hahotázni tudnak a dolgok ilyetén kimenetelén; fényévekre vagyunk Ferrara nyers realizmusától, viszont a főhős által átélt delíriummal teljes összhangban feszegeti Herzog is a közönségfilm esztétikai határait. Különösen a krokodilt és iguanákat előtérbe komponáló, hosszan kitartott képsorok mellbevágóak (a breakelő hulla pedig aztán már tényleg sok), az eredmény mégis egy pergő zsarufilm, de abból az egyik legbizarrabb. Ráadásul – hasonlóan Ferrara katarzissal járó tragédiájához – végül Herzognak is sikerült ismeretlen mélységeket megmutatnia kétértelmű hepiendjével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10072