KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Sidney Pollack (1934–2008)

Pápai Zsolt

 

Annak a tévérendező-generációnak az egyik legifjabb tagjaiként tűnt fel még a hatvanas években, amely megkezdte Hollywood újjáteremtését, és igaz, hogy a munkássága nem volt olyan forradalmárokéhoz fogható, mint Penn vagy Peckinpah, azért rendhagyó filmek sorát készítette el. A tévé jó iskola volt számára, itt fejlesztette csaknem tökélyre színészvezetési és atmoszférateremtési képességeit, azokat az erényeit, amik gyakran még kevésbé sikerült munkáit is kiemelték a tucatprodukciók közül.

Kivált a pályája elején volt elemében, korai művei – bár jórészt nem szinkron idejű történetek – tűpontos jelentések a kortárs Egyesült Államokról. A Skalpvadászok vígjáték-cukormázzal bevont liberális westernje a rasszok közötti egyenlőtlenségről szól; A lovakat lelövik, ugye? kihalt óceánparton és klausztrofób táncteremben lejátszódó sorsdrámája a hetvenes évekre ráforduló Amerika kiábrándultságáról beszél; a Jeremiah Johnson Paradicsomból Pokolba elzarándokoló címszereplőjének sorsa pedig a Vietnam és Watergate közé szorult ország helyzetét modellezi.

Pollack a legmaradandóbb munkáiban a cselekménybonyolítás iránti érzékének is tanújelét adta. Történetmesélési technikái nem nélkülöztek egyfajta klasszicizáló jelleget, valamiféle patinát. Soha nem volt a sodró ritmus híve, inkább jól elhelyezett ritmusváltásokkal operált. Nem egy filmje – mint A lovakat lelövik, ugye?, A keselyű három napja vagy a Bobby Deerfield – a tempójába kódolt gondolatokról lett nevezetes.

Bár az Aranyoskám és a Távol Afrikától sikerén felbuzdulva a nyolcvanas évektől egyre inkább a közönségvonzó egzotikum hívévé szegődött, és a szakember lassan legyűrte benne a művészt, azért – a Havanna pazar tablója példa rá – még később is tudott meglepetést okozni. Ezzel együtt idővel egyre többen és egyre többször szólták le a konzumizmus oltárán bemutatott áldozatai és a közízlésnek tett állítólagos engedményei miatt – hogy joggal vagy sem, most már nem érdekes. Hiszen minimum három remekművet (A lovakat lelövik, ugye?, Jeremiah Johnson, A keselyű három napja) és legalább ugyanennyi mesterien megcsinált filmet jegyez.

Pollack? – kérdezik sokan. – Ugyan, három-négy jó filmje, ha van!

De hát – kérdezem én – kinek van annyi is?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9404