KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vendégek vadnyugaton

Schéry András

 

Az olasz spagetti-westernek, az NDK indiánfilmek, a magyar betyár-easternek után a román Dan Pita úgy határozott, hogy ő bizony „originál” westernt fog csinálni. A hitelesség érdekében – meg bizonyára az export perspektíváit is szem előtt tartva – odáig ment el, hogy az egész filmet angolul vette föl, csupán a Vadnyugaton „couleur local” gyanánt szerencsétlenkedő két balga atyafi próbálja magát román anyanyelvén megértetni – természetesen csekély sikerrel, hogy a jelenet annál humorosabb legyen.

A rendező láthatóan – néha túlságosan is láthatóan – igen művelt western-ügyben: összehozza, még ha a hajánál cibálva is, a műfaj csaknem valamennyi kellékét; csak ő is valahogy úgy jár a westernnel, mint a filmtudorok: akármilyen pontosan regisztrálja az alkotóelemeket, arra az egyre nem tud rájönni, mitől western a western, így hát buzgalmának eredménye jobbára szánalmasan fárasztó. Maga a rendező is érezhette, hogy ennek a házilagos kivitelezésű Vadnyugatnak kínos verejtékszaga van, ezért hát eltolta a hangsúlyt egy álszent mormon prédikátor és ennek temérdek felesége, a természetesen vaskalapos és sápítozó üdvhadseregi hölgyek, no meg az Amerikában időközben banditának állt testvérük nyomában csetlő-botló, s végül meg nem érdemelt jutalmukat elnyerő román atyafiak felé; olyannyira, hogy a kalandból, a western feszültségéből végül vajmi kevés maradt. Szerencse, hogy mostanában – bár gyéren – láthatók a műfaj jobb darabjai is, nemcsak ez a bágyadt stílusgyakorlat, ahol még a saloon ajtajának két szárnya sem egyszerre vágódik szét a pisztolya helyett az angol artikulációra ügyelő cowboy előtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8124