KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kicsi és pici

Báron György

 

Emlékeznek még Totóra, a Csoda Milánóban felejthetetlen gyermekhősére? Az ő szelleme lebeg – merthogy szó szerint is „lebegett” de Sica varázslatos filmjében – Peter del Monte olasz rendező alkotása, a Kicsi és pici fölött. Del Monte is gyermekszemmel szemléli pusztuló világunkat, akárcsak nagynevű elődje és honfitársa, s ebből a szemszögből a felnőttek társadalma reménytelenül infantilis. Különösen igaz ez a Kicsi és pici hőseire, a hatvanas évek volt lázadóira, a mai harmincas-negyvenes értelmiségiekre. Ezek az örök-kamaszok máig sem teremtették meg a maguk felnőtt-mintáit, farmernadrágban járnak, csapzott a hajuk, legtöbbjüket az apja tartja el, s ezenközben lassan a gyermekük is felnőttkorba érik. Erről a groteszk-szomorú helyzetről, erről a köztes, alighanem végleg „elveszett” nemzedékről szól Peter del Monte szép filmje. Pontosabban a rákövetkező generációról, a gyerekről, aki mégiscsak kontinuitást teremt a történelemben, felnőtté lesz, s hűvös sajnálkozással átallép szülei gyermekségben megrekedt generációján. Peter del Monte filmjét a Csoda Milánóbannal rokonítja az is, hogy mindezt modern felnőtt-mesében mondja el, reális és irreális tünékeny határvonalán egyensúlyozva. A címbéli Kicsi és pici egy tizenhároméves kamasz, s annak – egy álomszerű kamasz-éjszaka eredményeképp született – három év körüli kisfia. Két komoly ember a komolytalan világban. Hasonló helyzetet ábrázolt Marco Ferreri Szállást kérek című filmje is. A Szállást kérek mély kultúrfilozófiai pesszimizmust, csüggedt reménytelenséget sugárzott (már amennyiben egy műalkotás – a remény végső emberi menedéke – lehet egyáltalán reménytelen). A Kicsi és pici játékos és humoros alkotás, a humora mögött azonban mély, megszenvedett fájdalom lüktet. Egyszerű és tiszta film ez, mentes mindenfajta fellengzős túlmagyarázástól, technicizált képi cirádától. Olyan, mintha csüggedt perceinkben egy rokonszenves, őszinte emberrel hozna össze a jósorsunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6379