KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

10 dolog, amit utálok benned

Békés Pál

 

10 dolog, amit utálok benned – micsoda ziccer egy ilyen cím annak, aki Gil Junger filmjéről ír. Úgy feladták a labdát, hogy szinte nemtelenségnek tűnik lecsapni.

Persze ne túlozzunk, tíz utálnivalót, egyáltalán tíz dolgot, tíz akármilyen előjelű állítást sem csekélység összeszedni erről a másfél óráról.

Az állítólag a Makrancos hölgy nyomán készült komédiának annyi köze van Shakespeare-hez, mint mosómedvének a mosóporhoz – első hallásra valami, második pillantásra semmi. A szüzsében ugyan mintha nyomokban fölfedezhető lenne némi halvány hasonlóság, hiszen a mogorva Kate (amerikai kisvárosi gimnazista-változat) meghódításának története valamelyest talán hajadzik a Makrancos hölgy alapötletére, de a Shakespeare-hivatkozás inkább csak marketing-ötlet.

Amúgy meg íme: Biancát körülhemzsegnék a fiúk, de zord atyja eltiltja a buliktól addig, amíg mogorva és magának való nővére, Kate csak otthon ücsörög. Bianca bérudvarlót fogad, és beindulnak a párcserékkel dúsított támadások, mígnem Kate szíve behódol.

A tipikus tini-mozi, mely buliról bulira és „jujj-de-cuki-az-a-pasi”-ról „hú-de-dögös-az-a-didi”-re halad a végkifejlet felé, biztos sikerre számíthat a korosztály körében, melyről és melynek készült.

A filmről elmondható nem egészen tíz dolog közül valószínűleg ez a legkedvezőbb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4520