KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kötéltánc

Nóvé Béla

 

Clint Easrwood szikáran jellegtelen amerikai moziarca ezúttal a New Orleans-i kuplerájok lokálfényeiben villan elénk, lét és nemlét kriminál-pszichológiai rejtélyeivel bajlódva, detektívként veti magát egy szajhákra szakosodott, aberrált fojtogató nyomába. Ezenközben, afféle terepgyakorlatként – és ez volna a film rafinált dramaturgiai fortélya! – maga is sorra kipróbálja a különleges kéjekben ugyancsak gyakorlott hölgyeket, akikből utóbb, hogy, hogy nem, rendre nyakonszorított áldozat lesz. Kéj és gyilok, aberráció és tisztes középszer eképpen találkozik a pornókrimik, krimipornók mind szaporább zsánerének szabványai szerint, miközben a háttérben egy gyengéd polgári szomorújáték is kibontakozik: a derék jó detektív ugyanis férfi létére maga neveli két szöszke leányát, kiket a mama, új férfira találva odahagyott (naná, hogy a gyilkos démoni árnya utóbb rávetül e két bájos kis pofikára is!).

A legtöbb krimi – akár a pszichiátria – rendre megválaszolatlanul hagyja azt az alapkérdést, hogy voltaképp mi számít „normálisnak”, az emberi élet helyreállítandó etalonjának. Ha a világ rendje a kávéjukat hörpölő, megfáradt hekusok bölcsködése lenne – inkább nem kérek belőle.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4373