KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik

Gáti Péter

 

Az amerikai akciófilmektől fuldokló moziprogram viszonylag rendszeres látogatói az első néhány kocka láttán halálos biztonsággal megjósolhatják az előttük álló másfél-kétórás élmény színvonalát. Ha például – mint ezúttal is – a vásznon Manhattan reklámfényei tűnnek fel először (az egyetlen lámpafolyammá összeolvadó sugárutak nagytotáljai a koraesti csúcsforgalomban) és lassan felerősödő, sejtelmesen borzongató zene kíséri az alkonyi életképmozaikokat – nem kétséges, hogy egy majátszó-dó átlagos rabló–pandúr história izgalmai szögeznek majd zsöllyéinkhez.

John Badham gyakorlott a szakmában: ismeri a feszültség- és zsarumítosz-teremtés iparos-fogásait. A hasonló zsánerű filmekben már rég szabványosított fordulatok, egy csipetnyi keményfiú-humor, valamint egyentollú filmírók és dialógus-faragók gondos kezenyomát viselő cselekmény – ezúttal is ennyi kell ahhoz, hogy a két óra is kiteljen, a bűnös is horogra akadjon és a mindig győzedelmeskedő igazság illúziójához gyermeki hittel ragaszkodó néző se csalódjon túlságosan.

Badham egyébként, nyilván maga is kevesellve a bűnnel magányos farkasként szembeszálló rendőr történet-paneljét, vígjátéki ráadásként bevonta még egy filmsztár figuráját, aki – következő alakítása hitelességét növelendő – meg szeretne mártózni a „mélyvízben”. Mozizsaruból egy időre zsarutanonccá akar válni, hogy később annál marconább fickónak tűnjék a filmeken. E kissé bágyadt ötlet azonban nem vált eléggé javára a terméknek. Amolyan sem nem igazi vígjáték, sem nem hamisítatlan akciófilm, „középfajú” produkció kerekedett a rendőr-álrendőr-páros kalandjaiból. Az untatóan szigorú koreográfia szerint sorjázó epizódok közben pedig a speciális effektusok mesterembereinek és az autós kaszkadőröknek – a nézőhöz hasonlóan – talán már a következő, ehhez roppantul hasonló mozi járt a fejükben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4147