KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sikoly

Turcsányi Sándor

 

„Mingyál jövök!” – sikoltotta, néhány éven át, korán szederjesedő arcú nagymamám, s mi tudtuk: vasárnap reggel hat óra van. Az idős korú népi káder heti rendszerességgel látogatta hazánk első lengyelpiacát a közeli, ám roppant egzotikus Gyál község sportpályáján. Ezen kívül úgyszólván mindennapos vendég volt a markóban és a sarki Sárga Géz patikában, ám ez vizsgált filmünk szempontjából szinte irreleváns. (De jöjjön csak egy kiadós courtroom drama, netán folytassa Koltai a Patikát!)

Szóval egy szép napon csinos kazettával érkezett haza a filmbolond matróna, valahol a lengyelek tizenhatosa táján vette, az volt ráírva, csupa géppel írott nagybetűvel, hogy HELLOVIN. (Így. Csoda, ha ez az alapvetően autodidakta teremtés a Hét mesterlövész folytatásának hitte?)

Úgyhogy nem ma kezdtem én ezt a horror műfajt. Cseppet sem ijeszt, ha az első áldozat azzal nyit, hogy kedvenc filmje az említett. Mert erről van szó megint. Túlkoros fejű iskolásokat öl a halálsikolynak öltözött sorozatgyilkos. Bár e kijelentés így kicsit félrevezető, ám nem lenne stílszerű lelőni a poént, hisz a filmben is késsel dolgoznak. Tényleg! Van egy késes cég (Shogun Kft., Arany Él Gmk. vagy mit tudom én), aki szállítja azt az egyfajta dögunalmas konyhakést Hollywoodnak. Kitalálhatnának valami újat is. E megjegyzés már az alkotókra (is) vonatkozik.

Végezetül néhány értékelő megjegyzés. A Sikoly unalmas és érdektelen. De van benne egy poén: az iskolaigazgató épp a gyilkos maszkot (filléres tucatáru, a fél suli abban rohangál) próbálgatja, amikor rányitnak és nagyon megijed, hogy meglátja valaki. Velünk a gyilkos nyit rá persze, én meg szeretem, hogyha iskolaigazgatót, rendőrt vagy politikust ölnek egy filmben. De ez egy olyan szép játékos pillanat, hogy ezért megéri. Na jó, nem éri meg. Hagyják ki nyugodtan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3735