KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Terítéken a nő

Köves Gábor

 

Kérdezz, felelek. Brazília? Pelé. Rió? Karnevál. Helyben vagyunk. A tótumfaktum pózába beleöregedett futball-ikon és a flitteres-konfettis, rezgő húsú hastáncosnők – Postcards from Brazil. A Terítéken a nő ilyen képeslap: egyik sarkában a naplementével, a másikban a hajnal derengő fényeivel, a harmadikban tábortüzes tengerparti rituálékkal, a negyedikben a helyi konyha csodáival. Színekből, dallamokból, illatokból építkezik a film. Hogy mégis több, mint az országimázs-központ megrendelésére készített promo, az a két főszereplő – az Almodóvar-üdvöske, Penelope Cruz és a számunkra ismeretlen sorozat-színész, Murilo Benicio –, illetve a színészeire koncentráló dramaturgia és rendezés érdeme.

Cruz Isabella, az egyensúlyzavarral megvert és csodás konyhaművészettel megáldott mesebeli királylány, akit csúnyán megcsal hitvese, Toninho, a trubadúr-királyfi. A lány összetört szívvel egy messzi királyságba (San Francisco) bujdosik, s hogy felejtse szerelmét, bánatát főztjeibe fojtja. Az eredmény nem is marad el, Isabella mesebeli gyorsasággal a helyi „Főzőcske, de egzotikusan” sztárjává válik. A bűnbánó királyfi persze asszonya nyomába ered, de az „így éltek, míg meg nem haltak”-ig, mint minden valamirevaló mesében, sok a leküzdendő akadály. Az ízléssel megfestett képeslapon lassan feltűnnek az emberi arcok is. Senkit sem érhet váratlanul, hogy közülük is a legmaradandóbbak a törékenységet a latinos vitalitással ötvöző Cruz kisasszony arcai. Legyen éppen durcás, vigasztalásra váró, széles mosolyú vagy lebiggyedt ajkú – a Cruz-pofival nehéz betelni. Végül is a Terítéken a nő – konyhai hasonlattal élve – jóízű film. Nagyon édes, de szacharinmentes szórakozás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3157