KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Orion űrhajó – A visszatérés

Csillag Márton

 

A magyar társadalom többsége idejekorán, már 1970-ben leszámolt az amerikai Star Trek (1966) és a nyugatnémet Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai- tévésorozat (1966) hirdette űrmítosszal, egészen pontosan akkor, amikor Prohászka Ferenc sörgyári munkás – alias Gyula vitéz – tetőtől talpig gipszbe bújtatva örökre nevetségessé tette a papírmasé díszletek között forgatott televíziós űreposzokat. Cliff Allister McLane (Dietmar Schönherr) parancsnok és csapata azonban, mint mindig, most is a lehetetlenre vállalkozott: visszatért a jövőből, hogy a kollektív magyar tévéemlékezet űrüres terét műanyaggal, nejlonnal és méhkas-frizurákkal töltse ki, azaz felidézze a jövendőt, ahogyan azt a hatvanas évek derekán Bajorországban elképzelték. Az Orion legénysége – és a bájos Tamara Jagellovsk biztonsági tiszt (Eva Pflug) vezette leánysága – negyvenévnyi lopakodó üzemmód után különleges tudással, az idő manipulálásának egy távoli pr-galaxisban elsajátított képességével tér vissza a nagyközönség elé. Hőseink 7 x 60 perces kalandjukat mindössze 92 perc hosszúságúra zsugorították, csak a legizgalmasabb és a fokozódó nemzetközi helyzet okán aktuálisnak tartott jeleneteket hagyva meg, míg a többi izgalmat csillagközi híradás formájában, egy lokális Kudlik Juli (Elke Heidenreich) tolmácsolásában idézik fel. Rolf Zehetbauer Oscar-díjas látványtervező díszletei mai szemmel nézve leginkább Ed Wood alien-drámáinak űrhajóbelsőire emlékeztetnek, a trükk-felvételek megmosolyognivalók, mégis hálásak lehetünk a gondviselésnek, hogy az illetékesek nem ragasztották össze a Bavaria Filmstúdió összes kékvásznát és forgattak remake-et – Peter Thomas legendás kísérőzenéje és a pezsgőtablettával előidézett felszállás-effektus ugyanis elválaszthatatlan páros.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2410