KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Rejtő Jenő (1905-1943)

Kiss Ferenc

 

Rejtő (Reich) Jenő 1905-ben született Budapesten. Tanulmányai végeztével belevágott az élet iskolájába, csavargott, bebarangolta fél Európát. Volt dokkmunkás és illatszerügynök, parkett-táncos és foszfátbányász, s ki tudja, még mi minden. Saját állítása szerint Afrikába is eljutott, sőt megfordult az idegenlégióban is.

Miután megelégelte a nomád életmódot, hazajött és egy barátja unszolására kabarétréfákat kezdett el gyártani. Mindemellett volt ideje kalandos elbeszéléseket írogatni, amelyeket a Nova légiós és cowboyregényei követtek.

Életében megjelent huszonkét nagyregénye közül Az elátkozott part a tizenharmadik, 1940-ben látott napvilágot. Ez a könyv már hűen tükrözi az összes péhowardi elemet: a reálisból irreálisba fordult, groteszk történések között a hétköznapi, „normális” élethelyzetek tűnnek furcsának, oda nem illőnek. Az alvilági figurák és a verekedések leírásánál érezni azt az egyéni ízt, mely az írói intuíció mellett személyes élményanyag felhasználására utal.

Rejtő humorában feloldódnak a ponyvaregények sztereotípiái, így alkotva meg a műfaj paródiáját, már-már megkérdőjelezve annak létjogosultságát is.

Reich Jenő nem magyarosítja, csak elrejti a nevét. A Rejtő ugyanolyan álnév, mint a Gibson Lavery és a P. Howard. A sors különös abszurditása, hogy Rejtő – bár nem élt a mózesi törvények szerint – 1942-ben megkapta a munkaszolgálatos behívót. 1943 január elsején, nem messze Voronyezstől a nagy nevettető megfagyott. Nemrég elkészült egy képregény-forgatókönyv, mely a doni halálút hosszú menetelésébe helyezi bele Rejtő visszaemlékezéseit. Ezek a memoár-részletek a jellegzetes Korcsmáros-stílusban készülnek el, felhasználva a művész klasszikus figuráit, tisztelegve Rejtő ez idáig egyetlen avatott rajzolójának.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2296