KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Román Filmnapok
• Koltai Ágnes: Holland Filmhét
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Szilágyi Ákos: Orosz enteriőr Vassza
• Reményi József Tamás: Etűdök az árvaságra Pereputty; Tanúk nélkül
• Margócsy István: Kívül vagy belül? Harctéri regény

• Székely Gabriella: Play Molnár Játszani kell!
• Ardai Zoltán: Bensőséges árulások Beszélgetés Tarr Bélával
• Barna Imre: A kis utazás Szent Lőrinc éjszakája
FESZTIVÁL
• Reisenbüchler Sándor: Az E.T-szindróma Zágráb
• Bikácsy Gergely: Az esernyős hölgy fesztiválja Barcelona
• Zsugán István: Gengszterek és énekesek Locarno

• Vida János: A bolyongó költő Armand Gatti filmjeiről
• N. N.: Armand Gatti játékfilmjei
• Bársony Éva: Az animáció esélyei Dr. matolcsy Görgy a rajzfilmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A nagyrozsdási eset
• Szkárosi Endre: A szenzáció áldozata
• Takács Ferenc: A vadon szava
• Bérczes László: Finom kis bordély
• Gáti Péter: Altatódal nászágyon
• Hegyi Gyula: Twist Olivér
• Lajta Gábor: Gyilkosok utcája
• Vanicsek Péter: Jim Craig

• N. N.: A 41. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Mi lesz? Csapdák és hírek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Értékek és folyamatok – vázlat a magyar filmművészetről

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Tavasz, nyár, ősz

Szerkesztői üzenet

Gelencsér Gábor

Molnár György tévéjátéka három Kosztolányi-novella alapján.

 

Ranódy László 1980-ban összeállított, három Kosztolányi-novellát tartalmazó filmszkeccsében (Színes tintákról álmodom) az íróról és családjáról forgatott amatőrtekercsek választják el egymástól az egyes epizódokat. Molnár György szintén három Kosztolányi-novellát egybefűző tévéfilmjében talán éppen a korabeli felvételeket készítő, illetve vetítő fényképész-mozigépész alakja kapcsolja össze az egyes részeket. Az előbbiek az íróról szólnak, az utóbbiak az írótól származnak: Bölcsőtől a koporsóig című kötetének irodalmi portréi között megtalálhatjuk a Fényképészt és a Mozigépészt is. Az egyetlen szereplőbe összegyúrt figura Molnár György számára fontos dramaturgiai és poétikai szervezőelvvé válik. Az író és a rendező közös szerzői pozícióját testesíti meg, ahogy egyszerre tanúja és megfigyelője az eseményeknek, a középső történetet pedig mintegy az ő kameráján keresztül, a korai némafilmek modorában látjuk. A rendező láthatóan nagy kedvvel azonosul a „szakmabeli” rezonőrrel (a kávéházi mozibemutatón lelkes házigazdaként fel is tűnik mellette); filmjének legsikerültebb részei a novellák korát, az 1910-es éveket stílusukban is megidéző mozgóképek.

Az epizódokat tehát jóval inkább összekötő, semmint szétválasztó passzázsok a játékosan önreflektív szerzői pozíció mellett az egyes novellák belső összefüggéseit, gondolatrímeit emelik ki. A szereplők útjai ugyan ötletesen keresztezik egymást, mindez azonban nem a történetek, jóval inkább az élethelyzetek összefüggésére utal. Ezért sem nevezi meg a rendező az eredeti írásokat, hanem filmjének új, metaforikus címet ad, noha a Hímek, A bécsi asszony és az Öregurak című novellák szüzséje a tömörítések és az apró módosítások ellenére könnyen azonosítható. A rendező szándéka azonban nem csupán az egyes novellák pontos és érzékeny adaptálása, hanem tükörszerű egymásba fordítása, kölcsönös értelmezése, méghozzá úgy, hogy közben ne lépjen ki az író világából, csak a már eleve meglévő összefüggéseket hangsúlyozza a kiválasztás és az (össze)rendezés segítségével. Mindez ráadásul egyáltalán nem idegen az írótól sem, gondoljunk az Esti Kornél-novellaciklusra, továbbá a dramaturgiai-poétikai vezérszólamot megtestesítő, szintén Kosztolányitól átemelt rezonőr-figurára.

Három novella megfilmesítésén túl milyen szerkesztői szándék vezette a rendezőt az írások kiválasztásakor és egymás mellé állításakor? A Tavasz, nyár, ősz az Esti Kornél-ciklusnak – de talán nem túlzás azt állítani, hogy a teljes életműnek – mélyebb értelmű szerkesztési elvét is érvényesíti, amikor a fiatal, az érett és az idős férfi „panaszait” sorolva valóban a „bölcsőtől a koporsóig” megrajzolja az emberi élet nagyszabású illúzióját, szépségét és veszendőségét, a hiteket és a csalódásokat, a reményt és a rezignációt.

Az első novella érettségiző fiatalembere egy érzéki asszony fellángolásának eszköze, méghozzá férje cinikus egyetértésével. Az életveszélyes kaland illúzióját megélő hősszerelmesre a kihasználtság felismerése, keserű kijózanodás vár; a csaló maga válik megcsalttá. A második történet könnyedebb hangvételű, így ehhez joggal kapcsolódik a némafilmes stílusimitáció. A lakását szerelmi légyottra átengedő barát kihasználja rászedettségét, s végül titokzatos idegenként maga is haszonélvezője lesz a saját otthonában zajló liaisonoknak. A férfias kaland illúzióját követően – hiszen hőse, Kosztolányi egyik fontos motívumát megszólaltatva, mégiscsak vendégként vesz részt saját életében – az egykori fiús és férfias játékok felidézése zárja a novellák gondolatkörét, amelyben két öregúr tér vissza ifjúságának színhelyeire, idézi fel az egykori kalandokat, és e melankolikus búcsúval zárja le immár végérvényesen a múltat.

Molnár György A rossz orvos című tragikusabb hangvételű Kosztolányi-novella adaptációja után ezúttal könnyedebb, anekdotikusabb, látszólag csupán a felszínt karcoló írásokban keresi és tárja fel a bennük rejlő mélységet. A kiváló színészek, az erős atmoszférájú enteriőrök, a szűkös televíziós keretek között megvalósított gazdag képi világ ellenére a Tavasz, nyár, őszben a rendező elsősorban nem filmíróként, hanem – a három novella titkos összefüggéseinek feltárásával – értő olvasóként és szerkesztőként jut közel az író világához.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9018