KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Román Filmnapok
• Koltai Ágnes: Holland Filmhét
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Szilágyi Ákos: Orosz enteriőr Vassza
• Reményi József Tamás: Etűdök az árvaságra Pereputty; Tanúk nélkül
• Margócsy István: Kívül vagy belül? Harctéri regény

• Székely Gabriella: Play Molnár Játszani kell!
• Ardai Zoltán: Bensőséges árulások Beszélgetés Tarr Bélával
• Barna Imre: A kis utazás Szent Lőrinc éjszakája
FESZTIVÁL
• Reisenbüchler Sándor: Az E.T-szindróma Zágráb
• Bikácsy Gergely: Az esernyős hölgy fesztiválja Barcelona
• Zsugán István: Gengszterek és énekesek Locarno

• Vida János: A bolyongó költő Armand Gatti filmjeiről
• N. N.: Armand Gatti játékfilmjei
• Bársony Éva: Az animáció esélyei Dr. matolcsy Görgy a rajzfilmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A nagyrozsdási eset
• Szkárosi Endre: A szenzáció áldozata
• Takács Ferenc: A vadon szava
• Bérczes László: Finom kis bordély
• Gáti Péter: Altatódal nászágyon
• Hegyi Gyula: Twist Olivér
• Lajta Gábor: Gyilkosok utcája
• Vanicsek Péter: Jim Craig

• N. N.: A 41. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Mi lesz? Csapdák és hírek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Értékek és folyamatok – vázlat a magyar filmművészetről

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagymama unokája

Zsilka László

 

Senkit se tévesszen meg a szokványos történet. Nem az új környezetbe, a nagyvárosba került család beilleszkedéséről van itt szó igazából. Az örmény tájakról Leningrádba csöppent Dávid bűnt követ el, ha nem is a tételes jogba ütközőt. Az erkölcsi normákat sérti meg, szinte megbocsáthatatlanul. Árulója lesz egyetlen barátjának, annak a kislánynak, aki egyáltalán szóba áll vele új osztálytársai közül. A kislány is idegen még, a két kitaszított véd- és dacszövetséget köt egymással. Csakhogy Dávid nem nyugszik bele abba, hogy a többiek elutasítják közeledését. Teljes jogú tagja szeretne lenni a közösségnek: bármi áron. Hogy elnyerje a többiek kegyét, kifecsegi pajtásnője féltve őrzött titkait. A kislányt az osztály megszégyeníti, kigúnyolja. Dávid rádöbben arra, hogy mit tett, bűntudat gyötri, vezekelni akar. Belefekszik egy jeges tóba és súlyos beteg lesz.

A rendező, Adolf Bergunker eddig a pontig remekül vezeti a cselekményt, a gyermekszereplők lélekrajza pedig egyenesen mesteri kézre vall. Ezért hat furcsának és erőszakoltnak a boldog vég, a minden-jóra-fordul befejezés. Motiválatlan és önkényes egy, a felépült Dávid vezérletével megvívott kosárlabda-mérkőzéssel feloldani a konfliktust. Mert néhány „csontnélküli” kosárral nincs elintézve semmi. Még akkor sincs, ha az elárult, a többi gyermektől különböző, és ezért a partvonalon túlra helyezett kislány is összeveri a tenyerét Dávid produkciója láttán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7343