KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Román Filmnapok
• Koltai Ágnes: Holland Filmhét
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Szilágyi Ákos: Orosz enteriőr Vassza
• Reményi József Tamás: Etűdök az árvaságra Pereputty; Tanúk nélkül
• Margócsy István: Kívül vagy belül? Harctéri regény

• Székely Gabriella: Play Molnár Játszani kell!
• Ardai Zoltán: Bensőséges árulások Beszélgetés Tarr Bélával
• Barna Imre: A kis utazás Szent Lőrinc éjszakája
FESZTIVÁL
• Reisenbüchler Sándor: Az E.T-szindróma Zágráb
• Bikácsy Gergely: Az esernyős hölgy fesztiválja Barcelona
• Zsugán István: Gengszterek és énekesek Locarno

• Vida János: A bolyongó költő Armand Gatti filmjeiről
• N. N.: Armand Gatti játékfilmjei
• Bársony Éva: Az animáció esélyei Dr. matolcsy Görgy a rajzfilmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A nagyrozsdási eset
• Szkárosi Endre: A szenzáció áldozata
• Takács Ferenc: A vadon szava
• Bérczes László: Finom kis bordély
• Gáti Péter: Altatódal nászágyon
• Hegyi Gyula: Twist Olivér
• Lajta Gábor: Gyilkosok utcája
• Vanicsek Péter: Jim Craig

• N. N.: A 41. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Mi lesz? Csapdák és hírek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Értékek és folyamatok – vázlat a magyar filmművészetről

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Családi vészkijárat

Ardai Zoltán

A tiszta mérgekkel-gyógymérgekkel ható társadalmi szatíra művelésének Kelet-Európában olyan erős irodalmi-színházi tradíciói vannak – sőt, Forman, Němec, Chytilová, illetve a jugoszláv Makavejev révén már újabb keletű, filmes tradíciói is –, hogy nehéz megbékélni a kabaréízű álszatírák e táji megrangosodásával és vaskos fölényével. Ez az oka annak, hogy senkinek sem lehet tiszta szívvel ajánlani ezt a „fonákságokat kipellengérező” komédiát sem, pedig jó tempójú film: a tv-képernyőn, ahol a formai közönségességhez hozzászoktunk, bizonyára még szórakoztatónak is találnánk. Ódon névházassági meséjét (a kényszerűen férjhez menő lány s az őt pénzért elvenni hajlandó, rovott múltú fiú lassacskán egymásba szeretnek) szívesen követnénk végig – új arcok: ez elég ehhez –, de a szatirizálás mint máz a tévében is zavarna.

A névházasság színtere egy lengyel kisváros, melynek tanácselnöknője Varsóba küldi megalázkodó férjét: hozzon vőlegényt teherbeesett lányuknak, mielőtt még szó érhetné a ház elejét. (A házhoz kis magán-virágkertészet és kacsatelep is tartozik.) A kisváros egész vezető gárdája élősdiek gyülekezete. Fő tevékenységük: adják a kedves bohócot, mégpedig a mozinézők mulattatására. Az elnök asszonyt játszó színésznő ugyanis, akárcsak az ő szeretőjét játszó színész, nem egyszerűen parodizál (már ez is „sok”), hanem önparodizáló figurát alakít, aki mintha azon erőlködne, hogy bebizonyítsa: neki is megvan ám a „diszkrét bája”, nemcsak másnak. Igen, a dolgok sötét oldalának is meg kell ám látni a napsugaras oldalát! Mindenesetre az itt látható, sült kacsákban bővelkedő, nyilvános esküvőn végül mindenki jól jár: eszik-iszik, párra talál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/09 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6027